Posted on 4 Comments

Szenvedélyes csokinyalókák

heart choc lollies

Közeleg a Valentin-nap, amikor a karácsony utáni diéták lassan a feledés homályába merülnek, és ismét alkalmunk lehet arra, hogy bűntudat nélkül csokit vásároljunk, kapjunk és kóstoljunk. A csokoládé mint afrodiziákum, és boldogsághormont termelő alapanyag már régóta kedvelt ajándéktárgy a szerelmesek körében, ilyenkor pedig még különleges hozzávalókkal fokozhatjuk is ezt a hatást. A boltok valentin-napi kínálata például tele van epres, vaníliás és pezsgőkrémes bonbonokkal.

heart choc lollies
Csokinyalókák a mágneses formában.

Tavaly vérnarancsos zselészíveket készítettem, és néhány egyszerű csokiszíves dekorációt is mutattam. Idén egy izgalmas trópusi gyümölcsre, a maracujára (vagy passiógyümölcsre) esett a választásom. Már a nevében is benne van, hogy szenvedély, az íze pedig intenzív, és nagyon jól passzol a csokoládéhoz. Ganache-okba viszonylag könnyen bele lehet keverni a maracuja levét (magokkal vagy anélkül), de én ki szerettem volna próbálni a mágneses nyalókaformámat, ebbe pedig nem tudok tölteléket tenni. Szerencsémre sikerült liofilizált maracuja porhoz jutnom, így ezt fel tudtam használni a csokoládé ízesítésére és díszítésére is. Ez egy sárgás színű, szemcsés por, erőteljes maracuja illattal és ízzel. Fehércsokival szerettem volna párosítani, de még hiányzott valami kontrasztos szín a képből, így egész mákot is szórtam a csokinyalókák tetejére. Készítettem még étcsokis nyalókákat is, ezekhez 72%-os venezuelai étcsokit használtam, és a tetejükre epres robbanócukorkát szórtam.

heart choc lollies
Transzferfólia használat után. A megmaradt részeket még kis mártott bonbonok tetejére elhasználhatjuk.

A mágneses forma előnye, hogy a másik oldalt transzferfóliával díszíthetjük. Én most két rózsaszínes árnyalatút választottam, egy buborékosat és egy csíkosat. A fóliát először méretre vágom, egy picivel kisebbre, mint a forma, hogy ne gyűrődjön fel a széleken. A forma polikarbonát részét felfordítva az asztalra teszem, ráteszem a fóliát, ügyelve, hogy a minta jó irányban legyen. A mattabb felület (óvatosan ki is tapintható, melyik oldalon van a festés) kerül alulra. Erre pattintom rá a fémlapot, amit a polikarbonát részben található mágnesek erősen magukhoz vonzanak. Mikor ez kész, visszafordítom a formát, hogy a mélyedéseket meg tudjam tölteni csokoládéval. Előbb azonban még a nyalókák szárát, a pálcikákat beleteszem a kis mélyedésekbe. Nagyon fontos, hogy a csoki majd egyenletesen és viszonylag vastagon fedje a pálcikákat, hogy biztos egyben maradjon a nyalókánk, mikor kivesszük a formából.

heart choc lollies
Csíkos és buborékos transzferrel díszített maracujás-mákos fehércsoki nyalókáim.

A csokoládét temperálom, majd a maracuja port belekeverem, hogy egyenletes ízt adjon. Egy kanál segítségével megtöltöm a mélyedéseket csokoládéval. A formát erőteljesen az asztallaphoz ütögetve elegyengetem a formában a csokit, és eltűntetem a légbuborékokat is. Ezután megszórom a csokit a kiválasztott dekorációkkal. Amikor látom, hogy a csokoládé nagyjából megkötött, néhány percre beteszem a formát a hűtőbe, hogy még könnyebben kijöjjenek a formából a nyalókák. Először leveszem a forma hátuljáról a fémlapot, aztán a transzferfólián keresztül enyhén felfelé nyomom a nyalókákat, amiket aztán a pálcikánál fogva egyszerűen kiemelek a formából. A nyalókákat egyenként kis celofán tasakokba teszem, hogy ne karcolódjanak meg. Kedves kis gasztroajándék lehet belőlük, és természetesen bármilyen más gyümölccsel, magvakkal is ízesíthetjük, díszíthetjük.

heart choc lollies

Recept
100 g fehércsokoládé
1 ek liofilizált maracuja por
1 ek egész mák

100 g étcsokoládé
2 ek epres robbanócukorka

transzferfólia a díszítéshez

heart choc lollies
Boldog Valentin-napot! 🙂

Ezeket a csokinyalókákat küldeném a VKF aktuális, 76. fordulójába, ahol a téma nem más, mint Romantikus ételek, természetesen a közelgő Valentin-napra hangolódva.

Posted on 2 Comments

Popprika

popprika

Ezt a bonbont készítettem a 2015-ös Nagy Brit Fűszeres Csoki Versenyre. Ahogy a versenyről való beszámolómban is írtam, az egyik szponzortól kaptunk ingyen fűszereket a kísérletezéshez, én pedig próbáltam magyaros ízeket varázsolni a kreációmba.

A paprika és a mák volt az a két alapanyag, ami a leginkább megmozgatta a fantáziámat. Eleinte nem hittem volna, hogy ezek majd egy bonbonban kötnek ki, de végül tökéletes volt köztük az összhang a sárgabaracknak köszönhetően. Nem is húzom tovább az időt, hanem elmondom, hogyan is készül.

popprika

Recept
350 g étcsokoládé (nálam 72% Venezuela)
néhány gramm kakaóvaj (opcionális)
ételfesték, színezett kakaóvaj (opcionális)
egész fehér mák                     
35 g egész mák
65 g blansírozott mandula
100 g  kristálycukor               
100 g  aszalt sárgabarack
50 g víz
1 tk glükózszirup (vagy semleges ízű méz)
2-3 g őrölt fűszerpaprika (édes)

A dekorációhoz felolvasztok egy kevés kakaóvajat, és egy kizárólag erre a célra használt iskolai ecsettel kikenem a bonbonforma mélyedéseit. Minden egyes mélyedésbe azonnal egy csipet egész mákot szórok (fehér mákot használtam), hogy beleragadjon a kakaóvajas rétegbe. Aztán megint olvasztok egy kis kakaóvajat, sötét narancssárga csoki színező festékkel kikeverem, amíg a nekem tetsző színt nem kapom. Egy nagyobb iskolai ecsetet belemártok a színes kakaóvajba, és az ecsetet rázogatva, ütögetve izgalmas, egyedi pöttyözött mintát készítek a bonbonokra.

popprika

Az étcsokoládét felolvasztom, és a beoltós módszerrel temperálom. (Most kivételesen olyan szerencsém volt, hogy kölcsön kaptam a boltunkból egy mini temperálót, amiben kb 1-1,5 kilónyi csokival lehet csak dolgozni, viszont nem kell ott állni mellette és kevergetni, csak csipog, amikor már kész is a temperált csokoládénk.) Ezzel kiöntöm a forma mélyedéseit, igyekezve viszonylag vékony burkot képezni. A formát félreteszem, hogy megköthessen a csoki.

Közben elkészítem a sárgabarackos réteget. Ehhez a puha, aszalt sárgabarackot a vízzel és a glükózsziruppal melegíteni kezdem. Hagyom, hogy a víz nagy része elpárologjon a főzés hatására, és mikor már úgy látom, hogy kellően megpuhultak a barack darabkák, botturmixszal összepürésítem az egészet. A pirospaprikát a legvégén, fokozatosan adagolva adom hozzá.

A mákpraliné ötlete nagyon feldobott, de az első próbálkozásom csúfos kudarcba fulladt. A karamellizált cukorba beleforgatott egész mákszemek óriási kavicsokká álltak össze, mintha aszfalt darabok lettek volna. A robotgépem is csak lágyan simogatta a felületüket, de nem bírta őket ledarálni. A második adagnál ezért úgy döntöttem, hogy fellazítom egy kicsit a helyzetet úgy, hogy blansírozott mandulát keverek a mákhoz. Ez már jó ötletnek tűnt, mert aztán szinte gond nélkül sikerült ledarálni a praliné alapot. A kész pralinét egy kis felolvasztott kakaóvajjal még hígítom, hogy könnyebb legyen a formába tölteni.

popprika

Az első próbaverziónál a sárgabarackos réteg került először a formába, aztán a mákos (így az utóbbi vastagabb réteg lett), de a kóstolás során egyértelműen a mák íze dominált, és a sárgabarackot, pláne a paprikát alig lehetett érezni. Így a második, végleges verziónál megfordítottam a sorrendet, így kevesebb mákpraliné, több sárgabarack került a bonbonba. A két réteg közé még szórtam egy kevés egész, fehér mákot, hogy a textúrát még izgalmasabbá tegyem.

Mikor a sárgabarackos réteg teteje megbőrösödött, a maradék temperált csokoládéval elkészítem a bonbonok talpát. Pár percre hűtőbe teszem a formát, aztán egy határozott mozdulattal megfordítom, hogy kipottyanjanak a kész bonbonok.

Az első próbálkozásnál kétféle dekorációt készítettem, szűk körben pedig megszavaztuk a pöttyözött dekorációt, de mutatok egy képet a másik ötletről is, ahol a fehér mákszemeket egy pontba koncentráltam, körbevéve a sötétnarancssárga spirállal.

popprika

A verseny szervezetlenségére utal, hogy a beígért zsűri véleményezését még a mai napig nem kaptam meg, így nem tudom megmondani, hogy tetszett nekik a csokim, vagy hány pontot kaptam rá a tízből. Ha valaha is megkapom, frissíteni fogom ezt a bejegyzést az eredménnyel.

popprika

Nektek hogy tetszik ez az ízkombináció? Kipróbálnátok?

Posted on Leave a comment

Sós karamelles, pekándió pralinés csokiszelet

salted caramel and pecan praline bars

Viszonylag új szerzeménynek számít ez a 7 darab csokiszelet készítésére alkalmas polikarbonát formám, még Antwerpenben gyűjtöttem be a Chocolate Worldben. Sokat gondolkoztam, hogy milyen töltelék kerüljön bele, és mindenképpen két rétegű csokin gondolkoztam, mivel eléggé mély formáról van szó.

Aztán, amikor elkészítettem Paul A. Young pekándiós csokis pitéjét, akkor villant fel a szikra, hogy pekándió pralinét kéne készíteni. Ez ugyanúgy készül, mint a mogyoró– vagy diópraliné. Második rétegnek pedig sós karamellt álmodtam meg melléje. Azt hiszem, mondanom sem kell, mennyire nyerő ez a párosítás. Kár, hogy a csokiszeletek ajándékba készültek, így csak egy darab jutott nekünk, amin nem lett olyan szép a talp. 🙂

Recept
1/2 adag sós karamell szósz
135 g pekándió
60 g cukor
80 g tejcsokoládé                   
300 g tejcsokoládé
bronz lüszterpor (opcionális)

salted caramel and pecan praline bars

A cukrot karamellizálom, majd beleforgatom az apróra vágott pekándiót, kiolajozott alufóliára téve kihűtöm, feldarabolom, és aprítógépben addig keverem, míg a pekándió kiengedi az olaját, és krémes állagúvá változik. Ehhez hozzáadtam az olvasztott tejcsokoládét, és már kész is az isteni pekándió praliné.

A második réteghez is karamellt készítettem, mégpedig a jól bevált sós karamell krémet.

A bonbonforma mélyedéseit egy egyszerű bronzporos dekorációval díszítem, száraz ecsettel viszem fel a port a mélyedésekbe. A burokhoz megolvasztom, majd temperálom a tejcsokoládét és kiöntöm vele a forma mélyedéseit. Amint a burok megszilárdult, nyomózsákból betöltöm a sós karamell krémet a forma kb 1/4-éig. Lefóliázva hűtőbe teszem a formát, hogy a karamell felszíne megbőrösödjön, és rátölthessem a pekándió pralinét. Ez nehezebb, sűrűbb töltelék, így mindenképp érdemes várni a karamell bebőrösödésére, ha két elkülönülő réteget szeretnénk. A pralinét is betöltöm a formába helyet hagyva a lezáráshoz.

salted caramel and pecan praline bars

Ehhez újratemperálom a maradék tejcsokit, elkészítem a csokiszeletek talpát, majd miután megkötött, kifordítom a kész csokikat a formából.

Posted on Leave a comment

Ibolyás-áfonyás bonbon

violet-blueberry chocolates
Anyák napjára még a csokiba is virág került 🙂

Még anyák napjára készítettem ezt a virágos-gyümölcsös bonbont, mert volt egy üveg ibolyazselém, és eszembe jutott, hogy anyák napjára készíthetnék valamilyen virágos ízű csokit. Ezt a zselét még Franciaországban egy kandírozott gyümölcsöket és lekvárokat gyártó üzemben vettem egy rózsás és egy jázminos zselé társaságában. Előbb-utóbb majd azokat is bonbonba töltöm szerintem.

Idén nagy anyák napi meglepetéssel készültünk, ugyanis előzetes bejelentés nélkül hazajöttünk Magyarországra és jól megleptük az anyukáinkat! 🙂 Szerencsére nagyon jól sült el a kis tervünk, mindkét anyuka nagyon örült, bár érdekes módon mindketten azt mondták, hogy valahogy sejtették. Ez az anyai megérzés 🙂 A csoki is nagyon ízlett nekik. Jöjjön is a recept.

violet-blueberry chocolates
(a képen szereplő virág nem ibolya, de valamennyire hasonlít rá, úgyhogy ennyi alkotói szabadságot engedtem magamnak, hogy felhasználjam :))

Recept
100 g étcsokoládé (nálam 60%-os)
50 g tejszín (30%-os)
1 ek glükózszirup (vagy méz)
50 g ibolyazselé (ibolya lekvár) (+ extra külön)
20 g liofilizált kékáfonya por (elhagyható)
1 mokkáskanál rum                    
300 g étcsokoládé
ezüstös-lilás lüszter (opcionális)

A bonbonforma mélyedéseibe egy ecsettel felviszem a csillámport. Megolvasztom és temperálom az étcsokit, majd kiöntöm vele a forma mélyedéseit. Hagyom, hogy megdermedjen a burok, addig elkészítem a tölteléket.

violet-blueberry chocolates

A tejszínt összemelegítem a glükózsziruppal, az ibolyazselével és az áfonyaporral. Vízfürdő fölött megolvasztom az étcsokit, majd 3-4 részletben hozzákeverem az ibolyás-áfonyás tejszínt. A legvégén belekeverem a rumot is (ez nagyon kevés mennyiség, de intenzívebbé teszi az ízeket és egy kicsit növeli a bonbon eltarthatósági idejét is).

Szerettem volna, ha az ibolyazselé önmagában is megjelenik a bonbonban, így a félgömb alakú forma mélyedéseibe kiskanállal csöpögtettem egy kevés zselét, csak ezután töltöttem rá nyomózsákból a szobahőmérsékletűre hűlt ganache-t ügyelve, hogy maradjon hely a lezáráshoz is. A formát fél órára hűtőbe tettem, hogy a töltelék kicsit megkössön, és könnyebb legyen a talpat elkészíteni.

A maradék étcsokoládét újratemperáltam és letalpaztam a bonbonokat. Fél óra hűtés után kifordítottam a kész bonbonokat.

violet-blueberry chocolates

Boldog anyák napját kívánok még egyszer anyukámnak, anyósomnak, nagymamáimnak, akiktől annyi trükköt elleshettem már a konyhában, és akik nélkül ez a blog sem lenne talán 🙂

Posted on Leave a comment

Húsvéti meglepetéstojások

hollow easter eggs

Az üreges figurák másik fajtáját szeretném ma bemutatni, amikor a forma két részből áll össze, így elrejthetünk benne ajándékokat vagy tehetünk bele tölteléket is.

Ezeket tulajdonképpen ugyanúgy kell elkészíteni, mint a bonbonhüvelyt, csak általában jóval nagyobb méretben. A megtisztított, kifényesített formát tetszés szerint dekoráljuk, majd megtöltjük temperált csokoládéval. Mivel az ilyen formákat nem könnyű fogni, nem muszáj teli tölteni, inkább mozgassuk körkörösen őket, hogy a széleken is kialakuljon a megfelelő vastagságú burok. Alulról és oldalról ütögessük meg a formát, hogy eltűnjenek a légbuborékok, aztán fordítsuk fejtetőre és hagyjuk kicsöpögni a felesleges csokoládét.

Az ilyen figuráknál előny, ha a peremük egy picit vastagabb, mert az összeragasztásnál stabilabbak maradnak majd. Mielőtt megdermed a bevonat, szórjunk bele valamit a forma belsejébe, meglepő hatást lehet elérni így (durvára vágott mogyoró, mandula, robbanós cukorka, mák, ostyatöret, apróra vágott aszalt gyümölcsök, stb.).

hollow easter eggs

Gyerekeknek (vagy gyermeklelkű felnőtteknek) házi kindertojást is készíthetünk. Először tejcsokival öntsük ki a tojásformákat, mikor ez megdermedt, készítsünk egy második réteget fehércsokival is. Így biztosan kicsit vastagabb lesz a tojások fala, emiatt nem annyira törékenyek.

Összeragasztás előtt apró ajándékot, csokilencsét, színes cukorkát rejthetünk az egyik fél tojás belsejébe. A másik fél tojást óvatosan fogjuk meg pamut- vagy gumikesztyűvel, és melegítsük meg a peremét. Legegyszerűbben úgy tudjuk ezt megtenni, hogy egy teflon serpenyőt szárazon felmelegítünk, és egy-két másodpercre rátesszük a fél tojást (vagy mindkét felet, ha nem teszünk bele semmit), hogy a pereme egy picit megolvadjon. Gyorsan illesszük rá a másik felére, figyelve, hogy mindenhol pontosan illeszkedjenek. Várjuk meg, hogy teljesen megdermedjenek az összeragasztott tojások, aztán tetszés szerint tálaljuk vagy csomagoljuk be őket.

hollow easter eggs

Nagyobb tojásforma esetén akár minitojásokat vagy több apró ajándékot is rejthetünk a belsejébe. Én még a minitojásos formával együtt vettem ilyen nagyobb méretű formákat (összesen 4 fél tojás), vicces repedezett domborminta van rajtuk, kicsit olyanok, mintha dínótojások lennének (vagy sárkány, ha valakihez közelebb áll a Trónok Harca). 🙂

hollow easter eggs

Ezzel a kis húsvéti csokikollekcióval kívánok kellemes húsvéti ünnepeket minden kedves olvasómnak, azaz nektek 🙂

Posted on 2 Comments

Zöldteás bonbon

green tea lime chocolates

Réges-régen, még az Élet napos oldala blogon láttam először a matcha teaport. Nem igazán tudtam, hogy ez micsoda, vagy mire használják, de úgy tűnt, természetes módon zöldre lehet vele színezni például süteményeket, kekszeket. Aztán más blogokon is felbukkant, legutóbb épp Praliné Zsuzsinál láttam egy szuper isler átdolgozásban. Addig-addig szemeztem vele, míg végül a bevásárlókosaramban landolt egy kis zacskónyi matcha teapor.

Ez tulajdonképpen egy japán zöldtea fajta, amit finom porrá őrölnek, így ételfestékként kiválóan felhasználható. Elsőre adta magát, hogy a csokimat ne csak kívülről, hanem belülről is zöld teával ízesítsem, így egy alap étcsoki ganache-t turbóztam fel némi lime héjjal és zöld teával. A zöldcitrom kellemes fanyarsága jól kiegészíti a zöld tea ízét, ráadásul még színben is passzolt 🙂

green tea lime chocolates
Sencha Ariake zöld tea, matcha por és lime harmóniája

Recept

100 g tejszín (30%-os)
70 g étcsokoládé
2 tk szálas zöld tea (nálam Sencha Ariake)
1 tk matcha por
1 lime reszelt héja
                                                                
250-300 g fehércsoki a burokhoz
1-2 tk matcha por (attól függően mennyire élénk zöld színt szeretnénk)
1 ek kakaóvaj + késhegynyi matcha por (dekorációnak, elhagyható)

green tea lime chocolates

Először elkészítem a burkot. Kétféle zöld színt szerettem volna használni, így először megolvasztottam egy kevés kakaóvajat, belekevertem a matcha port, és kissé visszahűtöttem, majd ecsettel felvittem a forma mélyedéseibe. Mikor ez megkötött, temperáltam a fehércsokit, és felhasználás előtt belekevertem a matcha port. Jól elkevertem, hogy egyenletes zöld színt kapjak. Kiöntöttem a forma mélyedéseit a zöld fehércsokival, és hagytam, hogy megszilárduljon a burok.

green tea lime chocolates

A ganache-hoz felforraltam a tejszínt, és belekevertem a szálas zöld teát, a lime héjat és a matcha port. Lefedve állni hagytam kb fél órát. Leszűrtem, majd ismét felmelegítettem (nem kell felforralni). Megolvasztottam az étcsokit, és két-három részletben hozzáöntöttem a meleg tejszínt. Jó alaposan összekevertem, amíg egynemű, fényes krémet nem kaptam, aztán hűlni hagytam.

Kiskanállal vagy habzsákkal a mélyedésekbe töltöttem a krémet, néhány percre hűtőbe tettem a formát, hogy a töltelék teteje megbőrösödjön. A maradék zöld fehércsokit újratemperáltam, és lezártam vele a bonbonokat. A formát még egy kicsit visszatettem a hűtőbe, aztán kifordítottam belőle a kész bonbonokat.

green tea lime chocolates

Nagyon tetszik ez a fajta színezés, és örülök, mert szerintem a zöld tea ízt is sikerült egész jól eltalálnom. A lime lehetne kicsit intenzívebb, legközelebb szerintem a levéből is teszek majd a ganache-ba.

green tea lime chocolates

Ti szeretitek a zöld teát? Használtatok már matcha port sütik, csokik díszítésére? Írjátok meg kommentben! 🙂

Posted on 2 Comments

Banános-kardamomos bonbon

banana-cardamom chocolate
banán, kardamom, rum és csoki 🙂

A banán és a csoki igazi klasszikus páros, amit a frissen őrölt kardamom egészen egzotikussá tesz. Az ötletet az egyik kedvenc szakácskönyvemből, a River Cottage-ből ismert Hugh Fearnley-Whittingstall: Fruit everyday (Gyümölcs minden nap) című könyvéből vettem. Van ebben egy banánkenyér recept, amit kardamommal, csokilencsével turbóz fel, a tetejére pedig barna nádcukrot pirít. Megsütöttem, és azonnal tudtam, ennek bonbonban a helye. Itt aztán nincs mesterséges aromára szükség, igazi, természetes banánízt kapunk, fűszerekkel megspékelve.

banana-cardamom chocolate

A ganache receptet pedig Praliné Zsuzsinál láttam, tényleg bevált, viszont annyit még turbóztam rajta, hogy felhasználás előtt alufóliába csomagolva megsütöttem a banánokat, mert így még jobb lesz az ízük (ezt az ötletet is Zsuzsinál láttam). A bonbonformát most fröcskölős technikával szerettem volna dekorálni, ehhez egy új, olcsó fogkefét használtam. Ezt mártottam bele a színes kakaóvajba (tudom, még mindig ugyanaz a sárga :)), és az ujjamat végighúzva a sörtéken, a festéket a forma mélyedéseibe spricceltem. Persze máshova is jutott a festékből, szóval érdemes előtte letakarni a munkafelületet valamivel. Ezután még egy dekorációs réteg jött, a temperált tejcsokoládét ecsettel vittem fel a mélyedésekbe. Nagyon tetszik ebben a dekorációs módban, hogy mindegyik bonbon teljesen máshogy néz ki, nincs két egyforma. A kontrasztot pedig egy 70%-os étcsoki burok adja meg.

banana-cardamom chocolate

Recept

2 db kis banán (sütés és a héj eltávolítása után nekem 130 g gyümölcspépem lett)
1-2 ek tejszín (annyit, hogy viszonylag folyósan krémes állagot kapjunk)
1 tk glükózszirup (vagy semleges ízű méz)
100 g tejcsokoládé
50 g fehércsokoládé
1 tk puha vaj
6-7 egész kardamom magjai őrölve (én mozsárban zúztam szét őket, aztán átszitáltam), lehet őröltet is használni, csak annak kevésbbé intenzív az íze, mint a frissen őrölté
fél vaníliarúd kikapart magjai
1 tk rum
                                              

300 g 70%-os étcsokoládé a burokhoz
3 g porított kakaóvaj a temperáláshoz (opcionális)
sárga kakaóvaj, tejcsokoládé a dekoráláshoz (opcionális)

banana-cardamom chocolate

A töltelékhez először megsütöm a banánokat. Csokizásnál nem túl jó, ha extra meleget ad a sütő, ezért ezt a lépést érdemes már előre elvégezni. A banánokat egyenként alufóliába csomagolom, és 200 °C fokos sütőben 25-30 percig sütöm. Érdemes duplán csomagolni őket, vagy alájuk is tenni fóliát, mert nekem minden elővigyázatosság ellenére kifolyt belőlük valami lé, és szépen ráégett a sütő aljára. Mondjuk nagyon finom banánillat volt a lakásban egész este. 🙂 A fóliában hagyom őket kihűlni, aztán a puha, sült banánokat egy tálban villával összenyomkodom, hozzáadom a tejszínt, hogy egy laza krémet kapjak. Ezt kislángon melegíteni kezdem, elkeverem benne a glükózt, a vanília kikapart magjait és az őrölt kardamomot is. Folytonos keverés mellett hozzáadom a kétféle csokoládét is, vigyázva, nehogy odaégjenek, akár le is vehetjük már a tűzről. Mikor teljesen elolvadtak, hozzáadom a vajat és belelöttyintem a rumot is, jól átkeverem, aztán hagyom szobahőmérsékletűre hűlni.

banana-cardamom chocolate

Majd elkészítem a dekorációt a sárga színű kakaóvajjal, amit megolvasztok, egy kevés porított kakaóvajjal visszahűtök, és a fogkefe sörtéivel a formára spriccelem. Mikor ez megszilárdult, temperált tejcsokival ecsetvonásokat húzok a mélyedésekbe. Ha ez is kész, temperált étcsokoládéval elkészítem a bonbonhüvelyt.

banana-cardamom chocolate

A banános-kardamomos ganache-t habzsákból a mélyedésekbe töltöm, és megvárom, hogy kicsit kössön a töltelék (nem lesz nagyon folyós amúgy sem). A maradék étcsokoládét újratemperálom és letalpazom vele a bonbonokat. A formát pár percre hűtőbe teszem, aztán kifordítom belőle a kész bonbonokat. Szerintem nagyon mókásra sikerült ez a spriccelős dekoráció, máskor is fogom használni. 🙂

Ti szeretitek a kardamomot? Milyen receptekben szoktátok felhasználni?

Posted on 2 Comments

Kecskesajtos-körtés csokicsészék – VKF (Vigyázz, kész, főzz!) 70. forduló

pear goat's cheese cupsAhogyan az a SAD!30-as posztban írtam, már jóideje figyeltem ezeket a gasztroblogos játékokat, ötletbörzéket, amelyek minden alkalommal egy-egy izgalmas téma, hozzávaló körül forognak. Most végre én is beszállok a játékba egy újabb bonbonnal, ezúttal a SAJT témakörű 70. jubileumi VKF! kiírására. Részletek Kabóca blogján.

Ez a téma legalább annyira megmozgatta a fantáziámat, mint a palacsintás. Ha nem jobban. Hiszen a palacsinta, alapesetben, legalább édes. De a sajtról nem hiszem, hogy sokaknak a csoki jut eszébe elsőre. Persze nem feltétlenül a hűtőből kimászó penészesekre kell gondolni. Ott van például a friss, kéreg nélküli kecskesajt, ami inkább olyan, mint egy krémtúró, csak kicsit savanykásabb, enyhén sós. Először én is hüledeztem, mikor egy bretagne-i kirándulás során megtanították nekem, hogyan is kell kecskesajtot enni. Friss, ropogós bagettre kell kenni, a tetejére pedig mézet csurgatni. Csak néztem, mint Jenő a moziban. Aztán függő lettem. Azóta is nagy kedvenc a reggelinél egy kis kecskesajtos-mézes pirítós, főleg, ha ezt még megfejeljük pár szelet érett körtével, és durvára vágott dióval.pear goat's cheese cups

Ezen a vonalon indultam el tehát, amikor elkezdtem gondolkozni, milyen sajtos csokit tudnék készíteni. Persze eszembe jutott Paul A. Young hírhedt “Port&Stilton” trüffelje, ahol kékpenészes Stilton sajtot és fahordóban érlelt, édes portóit (tawny Port) kever a ganache-ba. Lehet, hogy majd egyszer kipróbálom, de addig megnézhetitek ebben a videóban, hogyan is készül ez Paul A. Young konyhájában.

A kecskesajtos csoki ötletét először Chantal Coady könyvében láttam, amit még a 2013-as londoni csokifesztiválon szerzett be az akkori főnököm. Nem sokkal később Praliné Zsuzsit is megihlette ez a recept, szintén ebből a könyvből merítve, ezt továbbgondolva. Én igazából csak ezt a mézes, körtés, diós ízvilágot szerettem volna még egy kicsit hozzátenni, mert érdekelt, hogy így is még ugyanolyan jól működik-e ez a párosítás, mint pirítóson. A saját receptemet végül Praliné Zsuzsi és Paul A. Young kecskesajtos ganache receptjéből gyúrtam össze, és egészítettem ki a többi hozzávalóval.

pear goat's cheese cups

Recept

kecskesajtos ganache
85 g lágy kecskesajt (a penészes kérget levágtam)
65 g krémsajt
1 biocitrom héja, és 1/4 citrom leve
25 g méz (nálam hársméz)
150 g fehércsoki

körtezselé
200 g körte (meghámozva, kimagozva, apróra vágva – nálam ez pont 2 körte volt)
60 g méz
5 g pektin+3 g cukor (összekeverve)
1/4 citrom leve

burok és dekoráció
250-300 g étcsoki (nálam 55% Callebaut)
sárga színű kakaóvaj (opcionális)
pirított, durvára vágott dió (egy maréknyi kb.)

Először elkészítem a körtezselét. Ehhez megmosok, meghámozok, kimagozok két szép körtét, és nagyon apróra felkockázom. Egy kisebb lábosba teszem a mézzel és a citromlével. Felforralom, és közben egy habverővel kevergetem, hogy a puhuló körtedarabok még jobban összetörjenek. (Természetesen botmixerrel is lehet pürésíteni, de nekem az most éppen elromlott). Ha már forr, belekeverem a cukor-pektin keveréket is és tovább forralom. A vágható állapot eléréséhez kb. 110°C fokig kell melegíteni, de mivel én egy folyósabb zselét szerettem volna, csak 100°C fokig főztem. Egy hőálló tálkába töltöm, és hagyom kihűlni.

pear goat's cheese cups

Ezután jöhet a kecskesajtos ganache. Paul A. Young receptjét követve a kecskesajtot krémsajttal vegyítem, nem tejszínnel, és nagyon jó állaga lett így a krémnek. Általában a henger alakú, fehér kérgű kecskesajtot szoktam venni, így itt is ezt használtam, csak levágtam a fehér kérget, mert annak túl erőteljes az íze, ráadásul nem is olvadt volna fel teljesen, a darabkákra meg nem szerettem volna ráharapni. Alacsony lángon összemelegítem a két sajtot a mézzel és a citromhéjjal, folyton kevergetve, nehogy odaégjen. Közben megolvasztom a fehércsokit, aztán 2-3 részletben hozzákeverem a sajtos krémet. Ilyenkor nem kell megijedni, ha az első adag elkeverése után összekapja a csokit a krém (vagy egyéb esetben a tejszín), csak jó lendületesen kell kevergetni, hogy létrejöjjön az emulzió. A második-harmadik keverésnél már gyönyörű, egynemű krémet kell, hogy kapjunk, ha a csoki és a krém kb azonos hőmérsékletű volt. Ezt is félreteszem hűlni.

A csokiburokhoz most egy egyszerű, szögletes formát választottam, amit a kávékaramelles bonbonnál már láthattatok. De most úgy terveztem, hogy fejjel lefelé fogom használni, mint egy kis tálkát. Dekorációnak sárga kakaóvajat kenek ecsettel a forma mélyedéseibe utalva a citrom és körte színvilágára. Mikor ez megdermedt, temperált étcsokival kiöntöm a mélyedéseket.pear goat's cheese cups

Jöhet a töltés. Kiskanállal a mélyedések aljába töltök egy kis körtezselét, erre pedig habzsákból rányomom a kecskesajtos ganache-t, kis kúpot formázva a tetején, mintha tejszínhab lenne. Ezt megszórom pirított, durvára vágott dióval.pear goat's cheese cups

A formát hűtőbe teszem 15 percre, aztán óvatosan kifordítom a bonbonokat. Szerencsére szépen kipotyogtak, nem kellett ütögetnem a formát, így nem nyomódott össze a tetejük, és nem potyogtak le a diódarabok sem.

Nagyon jól kiegészíti egymást a körte és az enyhén citromos sajtkrém. Engem leginkább egy túrókrémre emlékeztet amúgy. A kecskesajt íze nem nyomja el az egészet, inkább csak a lecsengésben van jelen. Örülök, hogy csokiban is ilyen jól működött ez a kombináció, nem csak a pirítóson. Ráadásul 2015 a kecske éve a kínai asztrológia szerint. Szerintem a kecskék nagyon jófej állatok, ha egyszer lesz egy tanyám, tuti lesz nálam néhány kis mekegő jószág. Akkor majd saját készítésű kecskesajtot használok ehhez a recepthez! 🙂pear goat's cheese cups

A VKF! 70. fordulójának összesítőjét természetesen majd belinkelem ide, amint véget ér az aktuális forduló. Annyit elárulok, hogy lesz még az enyémen kívül sajtos csoki, nem is akármilyen 🙂

Ettetek már sajtos csokit? Milyen más sajtot tudtok még elképzelni csokival párosítva?

Forrás (módosításokkal): Praliné Paradicsom, Paul A. Young: Adventures with chocolate, Kyle Books, London, 2009, 134. o.

Posted on 2 Comments

Gundel palacsintás bonbon és Crêpe Suzette – SAD!30. forduló

Gundel pancake chocolates
Gundel palacsinta ízű szívecskék

Már nagyon sokszor szerettem volna részt venni gasztroblogos játékban, de valahogy mindig lecsúsztam a határidőkről, vagy nem is igazán gondolkoztam, hogy mit készíthetnék. Viszont most, hogy végre több időm van a blogra is, mi sem jobb alkalom a kezdésre, mint az, hogy a SAD! 30. köre zajlik éppen. (A VKF!-nek pedig a 70. fordulója megy, arra is készülök már!)

Aki esetleg nem ismerné, leírom, hogy ezek olyan játékok, ahol mindig van egy adott témakör, hozzávaló, vagy bármilyen más szempont, aminek meg kell felelni. Minden alkalommal más bloggernél van a staféta, ő találja ki az aktuális témát, és ő gyűjti össze a beküldött recepteket, amiket a beküldési határidő után összesítve feltesz a blogjára. Nyertes nincs, vagyis mindenki az, hiszen játszunk egy jót, sok új ötlettel gazdagodhatunk, megismerhetjük a többi gasztroblogger világát. Sorrendben először a VKF! (Vigyázz!Kész!Főzz!) nevű játék jött létre, méghozzá a Chili&Vanília blog szerzője, Mautner Zsófi kezdeményezésére. Ezt követte a SAD! (Süss!Alkoss!Díszíts!), ami elsősorban sütemények készítésére buzdított, de mára már rugalmasabbá váltak a játékszabályok. Ezért is szeretnék egy bonbonnal nevezni az aktuális játék kiírására, melynek témája a PALACSINTA. A részleteket pedig az Egy falat Svájc blogon találjátok.

Amint megláttam a témát, egyből elkezdtek forogni az agyamban a kerekek, hogy milyen bonbont is készíthetnék. Mert gondoltam, hogy palacsintát sütök, de emellett mindenképpen szerettem volna bonbont is készíteni. Aztán mint a villám, beugrott: Gundel palacsinta! Rumos, diós, csokis. Hmmm!! Mivel épp itt a Valentin-nap, és ráadásul van két szív alakú bonbonformám is, miért ne használnám őket, ha már úgyis aktuális 🙂 Szóval gundel palacsinta ízű, szív alakú bonbonokat hoztam nektek.

Gundel pancake chocolate hearts
rumos-diós-csokis csoda

Kis utánajárás után megtudtam, hogy a recept Márai Sándor feleségétől származik, csak Gundeléknek annyira tetszett, hogy felvették az étlapra, és először Márai palacsinta volt a neve. De miután az író emigrált, át kellett nevezni a desszertet, és azóta Gundel palacsintának hívják. Az eredeti recept szerint rumos diótöltelék van a belsejében, és az összehajtogatott palacsintát rumos csokiöntettel locsolják meg.  Így egy rétegezett bonbonon gondolkoztam, amit aztán meg is valósítottam. A palacsintatésztát nálam a fehércsoki burok adja, ezt étcsokoládéval foltoztam meg (csokiöntet gyanánt). A töltelék pedig egy réteg diópraliné és egy réteg rumos étcsoki ganache, a kettő közé pedig beékelődik egy rumban áztatott aranymazsola és egy kis darab kandírozott narancshéj.

Recept

rumos diós réteg
10 dkg dió
7 dkg cukor
2 ek. olvasztott fehércsoki

rumos étcsoki ganache
10 dkg étcsoki (nálam Callebaut 55%)
5 dkg tejszín (30%-os)
1 ek glükózszirup (vagy semleges ízű méz)
1 tk igazi rum (vagy aroma)

rumban áztatott mazsola (bonbononként 1 darab)
apróra vágott kandírozott narancshéj (bonbononként egy kis darab)
1-2 dkg karamellizált ostyatöret (elhagyható)

csokiburok
15 dkg étcsokoládé (díszítéshez/talpazáshoz)
30-40 dkg fehércsokoládé (burok elkészítéséhez)

Gundel pancake chocolate hearts
márványos csokiszívek

A diós réteghez száraz serpenyőben vagy sütőpapírral bélelt tepsiben illatosra pirítom a diót, majd durvára vágom. A cukrot karamellizálom. Nem kevergetem, csak gyakran megrázogatom a lábost, hogy minden cukorkristály felolvadjon és szép borostyán színűre változzon. Egész sötétre karamellizálom, aztán belekeverem gyors, határozott mozdulattal a vágott diót, hogy mindenhol jól bevonja a karamell. A karamellizált diót (grillázs) alufóliára öntöm, kissé szétlapítom a kanállal, és hagyom, hogy kihűljön. Ha kihűlt, aprítógépbe teszem, és a gépet többször leállítva, addig darálom, amíg a dió ki nem engedi magából az olajat, és krémes diópasztát nem kapok. Közben mindig lekaparom a gép oldalára tapadt masszát. Ekkora adagból nekem 150 g diópraliném lett. Készítettem egy adagot, ahol olvasztott étcsokit kevertem hozzá, de ez teljesen elfedte a finom dióízt, úgyhogy kellett még egy adagot darálnom. Egy ideig tanácstalan voltam, mert tejszínnel nem akartam lazítani a krémen, viszont tartottam tőle, hogy így pedig túl tömény. Végülis csak nagyon kevés olvasztott fehércsokit kevertem hozzá, hogy kicsit lazább legyen, de ne nyomja el a dió ízét. Pont olyan lett, amilyet szerettem volna. (Ami kimaradt a bonbonokból, percek alatt “elpárolgott” :))

A rumos étcsoki ganache-t úgy készítem, hogy megolvasztom az étcsokoládét, felmelegítem a tejszínt egy evőkanál glükózsziruppal (vagy mézzel), majd 4-5 részletben hozzákeverem az olvasztott csokoládéhoz, hogy tökéletes emulzió jöjjön létre a csoki és a tejszín között. A rumot könnyebb adagolás miatt én egy csepegtetős üvegben tárolom (mint a Béres csepp), körülbelül 20 cseppnyit adtam a ganache-hoz, majd jól elkevertem. Ha fontos, hogy milyen szilárdságú ganache-t szeretnénk (például trüffelgolyókat akarunk gyúrni), akkor bármilyen hozzáadott folyadék mennyiségét le kell vonni a tejszín mennyiségéből. De mivel én lágyabb tölteléket képzeltem el, ezért nem számoltam ki külön, mennyi rum megy majd bele a krémbe. Kóstolgatnom is kellett közben, hogy eléggé rumos legyen. Ha kész, hagyom, hogy szobahőmérsékletűre hűljön.

how to paint chocolate mould
a bonbonforma díszítésének lépései

Elkészítem a burkot. Használat előtt megtisztítom és egy vattapamaccsal kifényesítem a forma mélyedéseit (ez főleg első használat előtt fontos, később már az elkészült bonbonok kakaóvaj tartalma fogja biztosítani a kész csokik felületi fényét). Először felolvasztok és temperálok egy kevés étcsokoládét, majd ecsettel (csupasz/gumikesztyűs ujjal) összefestegetem kicsit a bonbonforma mélyedéseit, igyekszem márványos vagy foltos hatást elérni vele. Mikor ez a vékony réteg megkötött, megolvasztom és temperálom a fehércsokit, és kiöntöm vele a mélyedéseket. Mielőtt megkötne, egy csipet karamellizált ostyatöretet szórok a mélyedésbe. Ez az ötlet onnan jött, hogy az eredeti Gundel palacsinta egyik fontos eleme, hogy a megtöltött, négyrétbe hajtott palacsintákat vajon átpirítják, amitől finom ropogós lesz a külsejük. Ezt a ropogós érzetet szerettem volna így visszaadni a bonbonban.

Megvárom, hogy megdermedjen, és habzsákkal vagy kiskanállal betöltöm a diós réteget a forma kb 1/3-áig. Belenyomok egy rumos mazsolát és egy apró darab narancshéjat, majd rátöltöm a rumos étcsoki ganache-t hagyva helyet a lezáráshoz is. Ilyenkor jön rá az ember, hogy nincs is olyan nagyon sok hely egy bonbonban 🙂 . Konkrétan a másik formámba, amit nem márványosan dekoráltam, hanem a szív alakú bemélyedést festettem csak ki étcsokival, nem is tudtam már ganache-t tenni, abban csak diópraliné van és egy szem rumos mazsola. Azért az is eléggé eteti magát.rum walnut chocolates

A formát kis időre hűtőbe teszem, hogy a töltelék megszilárduljon. Talpazás előtt tíz percre kiveszem a formát, hogy szobahőmérsékletű legyen (a túl hideg töltelék túl gyorsan megköti a talpazásra szánt csokoládét és repedések lehetnek a bonbonunk talpánál, amitől gyorsabban megromolhat). A talpazáshoz is étcsokit választottam, hogy a fehércsoki édessége ne domináljon, és így is megjelenjen a színek kettőssége. Rövid hűtés után kifordítom a bonbonokat a formából. És már kóstolhatjuk is! 🙂rum walnut chocolates

///

Ráadás: igazi palacsinta!

crepe Suzette
crêpe Suzette, a franciák narancsos palacsintája

De, hogy ne lógjak ki túlzottan a kiírás alól, hoztam egy nagyon egyszerű palacsintás receptet is. Ez a franciák egyik legismertebb palacsintája, a Crêpe Suzette. Nagyon látványos is, mert tálaláskor meggyújtják a rálocsolt likőrt. A recept lényege a narancsos-likőrös cukorszirupban rejlik, ebben kell ugyanis megmártani a tetszőleges recept alapján elkészített palacsintáinkat. Ehhez a vajat, a narancshéjjal, narancslével és a cukorral összeforraljuk, pár percig hagyjuk forrni, hogy kicsit sziruposabb állaga legyen. A legvégén belelöttyintünk egy kevés narancslikőrt. A palacsintákat egyenként megmártóztatjuk ebben a forró szirupban, majd négyrétbe hajtjuk őket, elrendezzük őket egy tálon és nyakon öntjük a megmaradt sziruppal. Érdemes olyan tálra tenni, amit be tudunk tenni a sütőbe, hogy melegen tartsa a palacsintákat. Tálaláskor meglangyosítunk még egy kis likőrt, meggyújtjuk még a lábosban, és így locsoljuk rá a felsorakoztatott palacsintákra. Forró, narancsos, tüzes 🙂 kell ennél több?

crepe suzette with blood oranges
nem meglepő módon én vérnaranccsal készítettem 🙂

Recept

5-6 db palacsinta (tetszőleges recept alapján)
1 db kezeletlen narancs héja és leve (a gyümölcshúst is belevághatjuk)
2,5 dkg vaj
3 ek kristálycukor
4-6 cl narancslikőr (Grand Marnier, Cointreau, vagy akár házi készítésű)
gyufa/öngyújtó 🙂

crepe suzette on fire
lángoló Crêpe Suzette 🙂

Izgatott vagyok, remélem elnyeri a tetszéseteket az én két palacsintás receptem. Kíváncsi vagyok, a többiek milyen receptekkel rukkolnak elő, természetesen belinkelem majd ide az összesítő bejegyzést is.

Frissítés: íme az összesítő bejegyzés a SAD 30. fordulójáról az Egy falat Svájc blogon. Ha szeretitek a palacsintát, mindenképpen nézzétek meg, mert jobbnál jobb receptek gyűltek össze ebben a témában! A végén pedig még az is kiderül, hogy rögtön meg is kaptam a stafétát, így én rendezem a 31. fordulót! Köszönöm Szilvinek a felkérést és pár nap múlva jövök a kiírással, nagyon izgatott vagyok! 🙂

Posted on Leave a comment

Antwerpeni csokis körkép

A mákos bonbonnál már írtam, hogy nagyon vártam már az antwerpeni kirándulásunkat, hiszen végre eljutottam a Chocolate World boltjába. Pár nappal az út előtt azonban még izgatottabb lettem, mert egy kis keresgélés után húsznál is több kis csokiboltot, vagy céget találtam az interneten, amit természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Antwerpen
sej ribizli, piros bicikli! az antwerpeni közbringák

Nagyon meglepett, hogy Antwerpenben a Neuhaus, a Godiva, a Leonidas, vagy éppen Pierre Marcolini boltja csak egy a sok közül. Ezekre emiatt nem is fókuszáltam, így is maradt még éppen elég. A bonbonformák válogatásával sajnos (bár érthető módon) elég sok időt elvesztegettem, de hát akkora volt a bőség zavara, hogy jól meg kellett fontolnom, melyikeket is válasszam. Innen gyalog sétáltunk el a belvárosba.

Antwerpen
városi park nyuszik nélkül

Először a városi parkba mentünk, mert a térképünk szerint itt rengeteg nyuszi ugrándozik, de bánatomra egyet sem láttunk. Talán túl hideg volt nekik még. Így mentünk tovább, és inkább csokiboltokat kerestünk. Voltak olyan utcák, ahol szinte egymás hegyén-hátán voltak a boltok. Az eredeti tervem az volt, hogy mindenhol veszek is csokit, de végül inkább csak kiválasztottam kettő helyet, amit a leginkább ajánlottak a netes beszámolókban. Biztosan megyünk még Antwerpenbe, úgyhogy majd szép sorjában végigkóstolok minden boltot előbb-utóbb.

Antwerpen
a Burie-nek több boltja is van Antwerpenben
Antwerpen
Goossens csokiboltja Antwerpenben
Antwerpen
Sweertvaegher csokiboltja Antwerpenben
Antwerpen
BbyB dizájner csokibolt kirakata

Három antwerpeni jellegzetesség van, ami a csokiknál is visszaköszönt. Az antwerpeni kéz, ami elsőre elég morbidnak tűnik, és aztán mikor kiderül a történetük, még morbidabbá válnak. A legenda szerint élt itt egy Antigone nevű óriás, aki minden hajóstól magas árat kért, ha fel akartak hajózni a folyón a kikötőből. Aki nem volt hajlandó fizetni, annak levágta a kezeit és a folyóba dobta. De egyszer jött egy római katona, aki legyőzte az óriást, és bosszúból mindkét kezét levágta és bedobta a vízbe. Állítólag maga a város neve is innen ered (hand werpen – bedobni a kezet = Antwerpen), bár hasonlóan ejtik a “kikötő” szót is, ami valószínűbbnek tűnik. A lényeg, hogy kekszeket és csokikat is találunk csuklóból levágott kezek formájában. Mondtam, nagyon morbid.

Antwerpen
saját kezét elhajító szobor Antwerpen főterén
Antwerpen
szokásos belga házak a főtéren

A másik két dolog már nem hangzik ilyen rosszul. Antwerpen híres még a gyémántokról, rengeteg ékszerüzlet van mindenfelé (talán több van belőlük, mint csokiboltból), és természetesen minden csokiboltban kaphatunk gyémánt és más drágakő alakú, színű bonbonokat is. Végül pedig egy különleges elixír is fűződik a város nevéhez. Az antwerpeni likőr több mint harminc gyógynövényt tartalmaz, érdekes neonsárga színben pompázik a boltok polcain és a kirakatokban is.

Antwerpen
vár a Schelde folyó partján
Antwerpen
antwerpeni katedrális

Az egyik hely, ahonnan mindenképpen szerettem volna csokit hozni a Chocolate Line helyi üzlete volt. Eredetileg bruges-i a cég, de itt Antwerpenben egy nagyon impozáns helyen, egy korábbi hercegi palota egyik szárnyában van a boltjuk. Egy ideig Napóleon tulajdonában is állt az épület, ennek szentel emléket egy csokiból készült mellszobor a francia hadvezérről. A kóstolt csokikról külön beszámolót fogok írni, de legyen elég annyi, hogy nagyon izgalmas ízekkel találkoztunk, jó volt bekukkantani a csokiműhelyükbe is, ami egy üvegfallal elválasztott részben található, és tényleg mindent látni. A kiszolgálás is nagyon jó volt, segítőkész és türelmes volt az eladó. Olyan extravagáns termékekkel is találkozhattunk, mint a “csokiszippantó”, ami tulajdonképpen egy kis katapult, amivel kakaóport lőhetünk az orrunkba, mintha drogoznánk! Vagy a gyógyszeresdoboznak álcázott drazsék, a csokis szájfény, csokis masszázskrém. Ide még vissza fogunk térni! 🙂

Chocolate Line Antwerpen
táblás csoki mintázatú csokis pult
Chocolate Line Antwerpen
csokibéka és mögötte a csokiműhely
Chocolate Line Antwerpen
eklektikus dekoráció és vicces, furcsa csokis termékek jellemzik a Chocolate Line-t
Chocolate Line Antwerpen
Napóleon mellszobra (kicsit túl nagy lett az orra szerintem :))

Sajnos már esteledett, így a másik hely, amit kiszemeltem, bár még nyitva volt, de a bolthoz tartozó kávézó már pont bezárt. A DelRey csokikról is jókat olvastam, úgyhogy azért szerettem volna egy kis válogatást venni, ha a forrócsokiról már lemaradtunk. Nagyon sokféle bonbonjuk volt, de egynek sem volt kiírva a neve. Az eladó hölgy pedig egyáltalán nem könnyítette meg a választást, ugyanis nem sorolta fel az ízeket, pedig többször is megkérdeztem, hogy akkor mondjon párat, hogy mi micsoda. Arra a kérdésre, hogy ő mit ajánlana, azt válaszolta, hogy az ízléstől függ, ő honnan tudja, hogy nekem mi ízlene. Erre megkérdeztem, hogy vannak-e izgalmas ízkombináióik, valami szokatlan. Közölte, hogy náluk csak hagyományos ízvilágú csokik vannak. Volt egy pillanat, hogy azt éreztem, nem fogunk soha előbbre jutni, de aztán végül mondtam, hogy akkor kérek marcipánosat, meg ráböktem néhányra, aminek tetszett a díszítése. És lám, kiderült, hogy van náluk earl grey teás, ánizsos csoki is, ami szerintem nem annyira tradícionális. Újabb pontlevonás járt azért is, hogy az eladónő kesztyű nélkül fogta meg a bonbonokat. Az a minimum, hogy fehér pamutkesztyűt húzzanak, és nem csak higiéniai okokból, hanem azért is, hogy ne hagyják rajta az ujjlenyomataikat a csokikon (nem jönnek a helyszínelők, de mivel a test hőmérsékletén azonnal olvadni kezd a csokoládé, így pár másodperc is elég, hogy a nyomok meglátszódjanak a fényes felületen, ami egyáltalán nem esztétikus). A csokikról itt is majd külön posztban számolok be, de mindenesetre az eladó nagyon rosszul vizsgázott. Ide legfeljebb a kávézó miatt jönnék vissza, remélve, hogy a felszolgálók nem ilyen mogorvák, mint ez a nő volt.

Csokiboltok, ahova még szeretnék majd visszatérni:
Burie, Sveertvaeghert, Nello, Goossens, Gunther Watté, BbyBe

Mit szóltok a levágott kéz alakú csokik ötletéhez? Ti nyugodt szívvel tudnátok megenni? Legközelebb veszek, és kipróbálom…