Az üreges figurák másik fajtáját szeretném ma bemutatni, amikor a forma két részből áll össze, így elrejthetünk benne ajándékokat vagy tehetünk bele tölteléket is.
Ezeket tulajdonképpen ugyanúgy kell elkészíteni, mint a bonbonhüvelyt, csak általában jóval nagyobb méretben. A megtisztított, kifényesített formát tetszés szerint dekoráljuk, majd megtöltjük temperált csokoládéval. Mivel az ilyen formákat nem könnyű fogni, nem muszáj teli tölteni, inkább mozgassuk körkörösen őket, hogy a széleken is kialakuljon a megfelelő vastagságú burok. Alulról és oldalról ütögessük meg a formát, hogy eltűnjenek a légbuborékok, aztán fordítsuk fejtetőre és hagyjuk kicsöpögni a felesleges csokoládét.
Az ilyen figuráknál előny, ha a peremük egy picit vastagabb, mert az összeragasztásnál stabilabbak maradnak majd. Mielőtt megdermed a bevonat, szórjunk bele valamit a forma belsejébe, meglepő hatást lehet elérni így (durvára vágott mogyoró, mandula, robbanós cukorka, mák, ostyatöret, apróra vágott aszalt gyümölcsök, stb.).
Gyerekeknek (vagy gyermeklelkű felnőtteknek) házi kindertojást is készíthetünk. Először tejcsokival öntsük ki a tojásformákat, mikor ez megdermedt, készítsünk egy második réteget fehércsokival is. Így biztosan kicsit vastagabb lesz a tojások fala, emiatt nem annyira törékenyek.
Összeragasztás előtt apró ajándékot, csokilencsét, színes cukorkát rejthetünk az egyik fél tojás belsejébe. A másik fél tojást óvatosan fogjuk meg pamut- vagy gumikesztyűvel, és melegítsük meg a peremét. Legegyszerűbben úgy tudjuk ezt megtenni, hogy egy teflon serpenyőt szárazon felmelegítünk, és egy-két másodpercre rátesszük a fél tojást (vagy mindkét felet, ha nem teszünk bele semmit), hogy a pereme egy picit megolvadjon. Gyorsan illesszük rá a másik felére, figyelve, hogy mindenhol pontosan illeszkedjenek. Várjuk meg, hogy teljesen megdermedjenek az összeragasztott tojások, aztán tetszés szerint tálaljuk vagy csomagoljuk be őket.
Nagyobb tojásforma esetén akár minitojásokat vagy több apró ajándékot is rejthetünk a belsejébe. Én még a minitojásos formával együtt vettem ilyen nagyobb méretű formákat (összesen 4 fél tojás), vicces repedezett domborminta van rajtuk, kicsit olyanok, mintha dínótojások lennének (vagy sárkány, ha valakihez közelebb áll a Trónok Harca). 🙂
Ezzel a kis húsvéti csokikollekcióval kívánok kellemes húsvéti ünnepeket minden kedves olvasómnak, azaz nektek 🙂
Cambridge-ben találkoztam először ezekkel a kis fűszeres, narancsos, mazsolás bucikkal, mert húsvét közeledtével ellepték a szupermarketek polcait, szinte úgy dobálták az ember után őket. 🙂 Ilyenkor többször is vettem, mert reggelire szeretek édes kalácsféleséget enni vajjal, lekvárral, erre pedig tökéletesek ezek a kis édes zsemlék.
Gondoltam rá, hogy kéne idén sütni is, nem csak boltit venni, de akkor szántam el végleg magam, mikor Jamie Oliver facebook oldalán olvastam róla. Azt írta, hogy sok babona fűződik ehhez a sütihez, például az, hogy ha valaki nagypénteken süt ilyet, akkor barátra lel, soha nem fog leégni a konyhája, mindig nagyon jó kenyeret fog tudni sütni onnantól fogva. Szeretem az ilyen babonákat, amiknek igazán nincs tétje, viccből pedig miért ne próbálnám ki. Már gyúrtam is be a tésztát, és izgatottan vártam, milyen lesz a házi készítésű hot cross bun. Jamie receptjében van kandírozott gyömbér és narancshéj, nekem nem volt itthon, úgyhogy a gyömbért kihagytam, a narancsot pedig reszelt narancshéjjal, narancsolajjal és narancsvirágvízzel helyettesítettem. Szóval itt-ott változtattam a recepten, de a poszt legvégén megtaláljátok a linket az eredeti recepthez (angolul), ha szóról szóra Jamie-t akarjátok követni. 🙂 Ebből az adagból 12-14 darab kis buci lesz.
Recept
200 ml tej + 50 ml víz
22 g friss élesztő (vagy 14 g instant por élesztő)
455 g liszt (nálam fele sima, fele teljes kiőrlésű)
55 g cukor (nálam barnacukor)
55 g olvasztott vaj (sós, vagy ha nem, akkor 1 mk sót adjunk hozzá)
1 tk mézeskalács fűszerkeverék
1 tk fahéj
fél tk szerecsendió
1 tk őrölt kardamom
1 kezeletlen narancs reszelt héja
1 tojás
50 g mazsola/aszalt vörösáfonya/áfonya/meggy/kandírozott narancshéj vegyesen tetszés szerint
fél tk narancsolaj
fél tk rum1 tk narancsvirágvíz
3 tk liszt + 3 tk víz a díszítéshez
(30 g fehércsoki + 1 tk olaj/vaj a díszítéshez)
A tejet a vízzel meglangyosítom, belemorzsolom az élesztőt. Kimérem egy tálba a lisztet, fűszereket, narancshéjat és a cukrot. A közepébe mélyedést készítek, ide öntöm az olvasztott vajat, a tejben felfuttatot élesztőt és a tojást. Összegyúrom, lisztezett deszkán 10 percig dagasztom. Közben leforrázom az aszalt gyümölcsöket, így tovább puhák maradnak majd a süteményben (annyi forró vízzel öntöm le őket, amennyi épp ellepi). Mikor jól megszívták magukat vízzel, leöntöm a felesleges folyadékot, és hozzákeverem a gyümölcsökhöz a narancsolajat, narancsvirágvizet és a rumot.
A megdagasztott tésztát konyharuhával lefedve egy órát pihentetem, amíg duplájára nem kel. Lisztezett deszkára teszem, kinyomom belőle a levegőt, rászórom a beáztatott aszalványokat, és néhány percig dagasztva belegyúrom őket a tésztába. Kis lisztet még adok hozzá, mert a gyümölcsöktől nedvesebb lett a tészta. Rugalmas, puha tésztát kapok. 12 kis gombócra osztom a tésztát, sütőpapírral bélelt tepsire teszem őket, letakarva fél órát még pihentetem. Közben összekeverek három kanál lisztet három kanál vízzel, hogy egy sűrű masszát kapjak. Ez az eredeti díszítés, de én csepegtettem hozzá keserűmandula aromát, hogy olyan legyen, mintha marcipános lenne. Sütés előtt közvetlenül habzsákból vagy kiskanállal keresztet rajzolok a bucik tetejére.
190° C fokra előmelegített sütőben 15-20 percig sütöm őket, amíg szépen megbarnul a tetejük. Még forrón átkenem a tetejüket folyós mézzel, ettől szép fényesek lesznek. Nekem furcsamód eltűntek a keresztek a tetejéről, lehet, hogy nem volt elég sűrű a masszám. De semmi vész, gyorsan olvasztottam egy kevés fehércsokit, olajjal felhígítottam és ezt csurgattam a keresztek helyére.
Legfinomabb kettévágva, megpirítva és vajjal megkenve. Remélem szerencsét hoz! 🙂 Persze azért ez finomabb annál, hogy csak évente egyszer süssük meg, szóval babona ide vagy oda, próbáljátok ki mindenképpen.
Folyatódik a húsvéti csokigyár itt a blogon. Mára üreges figurákat hoztam, kétféle nyuszit és színes tojásokat is. Ezeket a valentin-napi üreges szívekhez hasonlóan hobbiboltban kapható két részes, összepattintható formák segítségével lehet elkészíteni. Fontos, hogy első használat előtt elmossuk, alaposan szárazra töröljük és vattapamaccsal kifényesítsük őket, ha igazán szép fényes figurákat szeretnénk.
Minél több színt vagy többféle csokit használunk az elkészítésükhöz, természetesen annál munkaigényesebbek, de a végeredmény is annál különlegesebb és emlékezetesebb lesz. A nyusziknál maradtam a hagyományos kétféle csokis díszítésnél, hogy hangsúlyosak legyenek a szemek, a száj, a fül belső része és a tappancsok. Először nagyon vékony ecsettel dekoráltam, de aztán láttam egy trükköt, ahol az aprólékosabb részletekhez fogpiszkálót használtak, ez annyiban jobb, hogy stabilabb a hegye, mint egy ecsetnek, így tényleg pontosabban lehet vele dolgozni. De ha nagyon pici lyukat vágunk egy eldobhatós nyomózsákon, akkor azzal is tudunk vékony vonalat, apró pöttyöket készíteni.
formák díszítése színezett kakaóvajjal és fehércsokival
A tojásoknál már viszont szabadjára engedtem a fantáziámat, és kipróbálgattam a szülinapomra kapott por állagú ételfestékeket. Tudom, hogy természetes úton is lehet már színezni a csokoládét, erre például Praliné Zsuzsinál van egy nagyon jó összefoglaló, de ilyen élénk és egyenletes színeket azért nem könnyű előállítani, és néha viccesebben is néznek ki. Én is csak alkalmanként használom őket, akkor is viszonylag kis mennyiséget, szóval úgy gondolom, ez még belefér (hátrányuk, hogy gyakorlatilag csak E-számokból állnak, többre rá van írva, hogy hiperaktivitást okozhat a gyermekeknél, ezért tényleg csak mértékkel használjuk).
Korábban gondban voltam, mert színezéshez csak nagyon kevés csokit kell temperálni (1-2 kockányit), eddig pici fémpoharat használtam, mert ezt néhány másodpercre forró vízbe állítottam, és megolvadt a csoki, kakaóvaj porral pedig temperáltam. Nemrég azonban találtam egy nagyon jópofa kis tálat. Eredetileg bonbonok fotózásához vettem, a banános-kardamomos bonbont például ezen fotóztam. Rendeltetése szerint csigatál, azaz a franciák ikonikus ételét, a főtt csigát tálalják ezeken. Én szeretem a francia konyhát, de ez már azért nekem is sok, szóval eszem ágában sem volt csigát főzni, viszont a bonbonok tökéletesen passzolnak a kis mélyedésekbe. 🙂
festékes csigatálam 🙂
Aztán eszembe jutott, hogy akár festékpalettának is használhatnám, hiszen a porcelán tálkának két oldalt füle is van, pont rá lehet tenni a vízforraló lábosom tetejére. Szépen átmelegszik, megolvad a mélyedésekben a kakaóvaj vagy a fehércsoki, és viszonylag lassan hűl csak ki a tál, tehát könnyű vele dolgozni, nem köt meg azonnal a csoki.
Egy egész délelőttöt festegettem a konyhában, annyira tetszett az új ötletem. A tojásokat ecsettel díszítettem, illetve próbálkoztam ismét a fröcskölős módszerrel, de ecsettel nem sikerült, a fogkeféről pedig túl apró pöttyök spriccelődnek a formába, kiöntés után nem annyira látványos. Ezt még úgy látszik gyakorolnom kell. 🙂
Az ilyen üreges figurák titka, hogy a forma egyik felét félig-kétharmadig kell tölteni temperált csokival, majd rápattintani a másik felét és gyorsan forgatni, kicsit ütögetve is a formát minden oldalról, hogy mindenhol befedje a csoki. Hátránya, hogy nem látjuk, megdermedt-e már a csoki, zárt térben pedig még lassabban köt meg, mint egyébként. Így, ha nem szeretnénk, hogy például a nyuszi figuránk feje és füle szinte hajszálvékony burokkal rendelkezzen, a talp pedig tömör csokivá váljon, akkor jó tíz percig folyamatosan mozgatnunk, forgatnunk kell a formákat, hogy a csoki ne gyűljön össze egy helyen a belsejében. Ha ügyesek vagyunk, akkor szép egyenletes réteg alakul ki mindenhol.
Mikor úgy gondoljuk, hogy ez megtörtént, tegyük a hűtőbe fél órára a formákat, hogy a csoki elváljon a forma falától. Ezt onnan látjuk, hogy mattabb lesz a felülete, vagy akár a forma egy picit be is párásodhat. Óvatosan nyomkodjuk meg a formát, próbáljuk meg fellazítani az összepattintott részeket. Nem mindig könnyű kinyitni őket, de ha sikerült, akkor már jó úton járunk. A kész figurákat soha ne szabad kézzel, hanem pamut- vagy gumikesztyűvel fogjuk meg, különben elkenődhet rajtuk a színes dekoráció és az ujjlenyomatunk is látszani fog rajtuk.
A felhasznált csokoládét természetesen ízesíthetjük is, ha a temperált csokihoz néhány csepp természetes aromát (pl. menta, citrom, narancs, gyömbér, kávé, stb.) vagy fűszereket adunk. Fehércsokin például jól néz ki a mák, vagy ha kisebb pöttyöket szeretnénk, akkor vaníliarúd kikapart magjait keverjük el a csokiban. Tölteléket sajnos ezekbe nem tudunk tenni, sem meglepetéseket, de ha ez a vágyunk, arra is van megoldás. Ezt majd holnap mutatom meg.
Amikor megkaptam Szilvitől az Egy falat Svájc blog írójától a stafétát, és a témám kitalálása után kijelöltem az 5 hetes határidőt, úgy tűnt, egy örökkévalóság lesz, mire megírhatom az összefoglalót. És lám-lám, már el is telt az 5 hét, én pedig napról napra vártam és szerencsére kaptam is a jobbnál jobb külföldi recepteket. Sokan szabadkoztatok, hogy nem “utaztatok” messzire a desszerttel. Nem baj! Nem is ez volt a cél. Persze nagyon örültem annak a néhány játékosnak, akik Európán kívülre is elmerészkedtek a desszertjeikkel! De mindenkinek nagyon köszönöm a részvételt, igazán jó élmény volt háziasszonyként végigkövetni a Süss, alkoss, díszíts! SAD! 31. fordulóját.
Süss, alkoss, díszíts! 31. forduló – A Föld körül
Nem is szaporítom a szót, beszéljenek helyettem a finomságok, melyeknek segítségével Föld körüli útra indulhatunk. Hoztam egy térképet is, hogy jobban lássátok, merre utazgatunk. Desszertesvillákat és kanalakat előkészíteni, máris indulunk! 🙂
A legtöbben persze Európán belül maradtunk, ami érthető, hiszen nem is kell túl messzire menni, hogy igazi finomságokra leljünk. Anglia és Franciaország lett a legnépszerűbb úticél, és én abszolút megértem, miért. Négy recept is érkezett az Egyesült Királyságból, elsőként egy walesi mazsolás kalács Zsuzsitól a Táncoló fakanál blog szerzőjétől. Zsuzsi leírásából kiderül, hogy ezt a kalácsot a helyiek hagyományosan például birkanyírás idején sütötték, de manapság is gyakran készítik kemény fizikai munkával eltöltött napokon. Nem hiába, a mazsola és az édes kalács bizonyára gyorsan feltölti energiával a megfáradt lelkeket!
Walesi mazsolás kalács, ha kell egy kis energia 🙂
Juci a PiciJuci blog szerzője szintén Angliába repített minket, mégpedig falatnyi áfonyás kosárkákkal a tarsolyunkban. Én megszállott áfonyamániás vagyok, úgyhogy gond nélkül felfalnám az összes kis sütit. Vendégváró falatoknak is jó ötlet lehet ilyen kis gyümölcsös kosárkákat gyártani.
áfonyás mini kosárkák útravalónak
Nem sokkal később érkezett egy vérbeli angol desszert, Orsi azaz Kabóca jóvoltából. Nagyon érdekes volt olvasni az Eton Mess kialakulásának történetét, és persze még jobb volt nézegetni a képeket erről a habcsókos, málnás-epres finomságról.
Eton Mess, néha a félresikerült dolgokból születnek a legjobb receptek 🙂
Végül pedig egy másik tipikusan angol desszert is befutott a többiek mellé. Ünige a Suny’s Kitchen blogról a Sticky Toffee Pudding, azaz a ragacsos karamelles süti receptjével gazdagította az angol csoportot. A süti tésztáját datolya és mazsola teszi édesen szaftossá, és ezt még egy adag karamellöntet koronázza meg. Ünige még vaníliafagyit is ajánlott hozzá, azt hiszem akkor már végképp nem tudnék egy ilyen desszertnek ellenállni. 🙂
datolyával dúsított tészta és karamellszósz teszi igazán ragacsossá ezt a sütit
A desszertes úticélok közül tehát megosztott első helyen végzett Franciaország, aminek nagyon örültem, mert én is rajongok a francia desszertekért. Négy receptet is gyűjtöttem, elsőként Bogi a Vörös Kaktusz blog írója küldött nekem egy csodás crème brûlée-t. Ez a karamellizált tetejű sült vaníliakrém tényleg az egyik legtipikusabb francia desszert, nem véletlenül. Pár éve én is pont emiatt vettem karamellizáló pisztolyt 🙂 De nem csak a recept miatt tetszett nagyon Bogi bejegyzése, hanem mert csodás párizsi fotókat is megosztott velünk a leírásában. Nem is csodálkozom, hogy megihlették őt a konyhában ezek a képek 🙂
legjobb pillanat, mikor kiskanállal betörhetjük a ropogós karamellréteget
A második francia recept Beatrixtől azaz Csigabigétől érkezett, méghozzá egyenesen Strasbourgból egy ínycsiklandó almás pite képében. Az almás sütiknek is nagy rajongója vagyok, úgyhogy biztosan kipróbálom majd ezt az elzászi változatot is, amiben az az érdekes, hogy az almaszeletek fahéjas cukorban karamellizálódnak a sütőben, mielőtt a töleléket ráöntenénk.
karamellizált fahéjas alma rejtőzik a töltelékben
És bizonyíték arra, hogy működik a telepátia, még egy elzászi recept érkezett a játékba Zsófi jóvoltából, aki a SweetHome blogot írja. Igaz, nem desszertet, hanem egy póréhagymás pitét küldött, de az a jó a receptjében, hogy ezt akár édesen, gyümölcsökkel is elkészíthetjük. (Ráadásul a póréhagyma az egyik kedvenc zöldségem, szóval mindenképp itt a helye :))
frissítőként hathat út közben egy kis sós pite is, póréhagymával gazdagon megtöltve
Anna, a Csokoládé Reformer bloggere pedig egy igazán modern ribizlis-csokis minitortát hozott az útra, mind külsőre, mind pedig ízvilágában Franciaországot testesítve meg. A minitorta pisztáciás talpán egy réteg különleges feketeribizliborssal és francia feketeribizli likőrrel ízesített étcsoki mousse, aztán pedig egy réteg piros ribizlis fehércsoki mousse találkozik, mindezt fényes csokiköpeny veszi körül. Már leírni is élmény volt, hát még ha megkóstolhattam volna…! 🙂
elegáns és frissítően üde ribizlis minitorta
Az úticélos dobogó második fokán Olaszország áll három recepttel. Meglepetésemre viszonylag későn érkeztek az olasz desszertek, pedig azt hittem, sokan oda utaznak majd. Elsőként Reginától kaptam egy alternatív panna cotta receptet, amit meg is osztok veletek, mivel Regina még nem kezdett blogolásba, talán majd most kedvet kap, hogy a többi receptjét is megossza velünk egy blog formájában. Addig is itt van az egyáltalán nem szokványos panna cotta receptje, aminek szerintem sokan örülni fognak, hiszen nem zselatinnal hanem tojásfehérjével készül.
panna cotta tojásfehérjével Regina konyhájából
Aztán szinte ugyanazon a napon érkezett két olasz recept is, ráadásul mindkettő cannoli 🙂 (mondom én, hogy van telepátia!). Zsuzsi a Bonbonmánia blog szerzője kissé csalódottan küldte be saját cannolis képeit, mert a felhasznált recepttel nem volt megelégedve. Bele sem merek gondolni, milyen szuperek lennének ezek a sütik, ha rossz recepttel is ilyen csodaszépre sikerültek. Az íz feljavítása már gyerekjáték lesz Zsuzsi számára, ebben biztos vagyok, és abban is, hogy nem adja fel, amíg a tökéletes receptet meg nem találja.
nehéz elhinni, hogy ezek a cannolik nem lettek finomak, mikor olyan szépek!
Szandra, azaz Sütilány, egy szicíliai nyaralás emlékét idézte fel, és készítette el a saját cannoli verzióját. Az édes ricottás töltelékbe csoki és pisztácia is került, így nem csodálom, hogy Szandra is jókedvre derült tőle.
szicíliai nyaraláson elég könnyű beleszeretni egy ilyen olasz finomságba
A harmadik helyen pedig Hollandia áll két recepttel. Ági a Konyhán innen kerten túl blogról marcipánnal töltött sütiket hozott, amiket legszívesebben azonnal megkóstoltam volna, ha tényleg kaptam volna belőlük. Lassan kezdem azt hinni, hogy a játékosok mind olvasnak a gondolataimban, mert folyton a kedvenc ízeimet küldték el nekem. A marcipán abszolút toplistás nálam, szóval ezt a sütit csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szintén szereti ezt a mandulás finomságot.
ideje megpihenni egy teára és erőt meríteni néhány ilyen marcipános süteményből 🙂
A másik holland receptet pedig Zsuzsa küldte a Teller Cake blogról, aranyos kis túrós-mazsolás bucikat sütött erre az alkalomra. Külföldön élőként krónikus túróhiányban szenvedek, úgyhogy megváltásként érkeztek ezek a kis gombócok. Igazán jó ötlet ilyet sütni piknikezésre, uzsonnára vagy vendégvárónak akár.
szélmalom, porcelán fapapucs, túrós-mazsolás bucik, kell ennél több? 🙂
Az európai listán az országok ezután egy-egy recepttel képviseltették magukat. Elsők között érkezett Eszter receptje a Tűpárna és Habverő blogról, egy finn tepsis palacsinta képében. A recept különlegessége, hogy paleo étrendet folytatók is nyugodtan elkészíthetik. Nagyon tetszik, hogy Eszternek sikerült olyan receptet találnia, ami beleillik a speciális étrendekbe is. És nem utolsósorban nagyon finom is 🙂
kókuszliszttel készült, Eszter szerint már csak egy kis eper hiányzik róla
Skandináviában maradva elmajszolhatunk néhány svéd almás mazarint, amit Timi hozott az útra a Brioche blogról. Nagyon népszerűek ezek a kis gyümölcsös kosárkák, és Timi leírásából az is kiderül, hogy ezt a sütit is a végtelenségig lehet variálni attól függően, milyen tölteléket teszünk bele. Külön köszönet a színes képsorozatért, amitől még inkább kedvet kaptam, hogy tényleg elutazzak Svédországba.
van élet az ikeás sütiken túl is, bizonyíték ez a sokoldalúan elkészíthető minipite
Nagyon vicces jelenet volt számomra, mikor Tortafüggő Marisz receptjét megkaptam, ugyanis mindössze néhány perccel Vörös Kaktusz crème brûlée-je után érkezett meg tőle a Napóleon torta. Tévesen azt hittem, ez is francia desszert lesz, de szerencsére Marisz megosztotta velünk a sütemény történetét, melyből kiderül, hogy ezt a tortát az oroszok készítették Napóleon borogyinói legyőzésének 100. évfordulójára. Munkaigényes desszert, de Marisz tökéletesen vette az akadályt! Sejtettem én, hogy sok érdekességet fogunk megtudni ezekből a receptekből, és igazam lett. 🙂
az egyszerű külső egy bonyolult, de annál finomabb réteges tortát rejt, melynek receptje már száz éves is elmúlt
A Süniskanál blog írója Gabi szomszédolt egyet Ausztriában, és hozott nekünk egy friss, gazdagon megtöltött bécsi almás rétest. A tálalás külön megér egy dicséretet, egészen olyan, mintha egy bécsi kávézóban ülve fogyaszthatnánk el ezt a fűszeres, almás finomságot.
egy csésze bécsi kávé és egy szelet almás rétes tökéletes uzsonna lehet
Kicsit kalandozzunk el a Balkán-félszigeten is, déli szomszédunknál Szerbiában kóstoljunk meg egy szaftos, krémes, csokis sütit. A jeges kocka elnevezésű desszertet Timi hozta a Brioche blog második receptjeként. (A linkben VKF van, de ez ne tévesszen meg senkit, világutazós SAD recept ez a javából!). A sziruppal átitatott kakaós tésztán lágy tejkrém és csokiréteg ül, házi kinder tejszelet ünnepi alkalmakra.
házi kinder szelet
Ezt követően dél-nyugat felé utazunk, egészen pontosan Spanyolországba.Kabóca olyan lelkes volt, hogy még egy vágyott úticélját desszertbe foglalta, így született meg a Katalán krém, amit sokan összekevernek a francia crème brûlée-vel, pedig teljesen más tészta (szó szerint) 🙂 Milyen szerencse, hogy mindkettő bent van a játékban, így könnyebb az összehasonlítás is. Bár nyilvánvalóan mindegyik nagyon finom, hiszen egy vaníliás krémmel nem nagyon lőhetünk mellé!
ne keverjük össze a francia testvérével 🙂
Az utolsó európai receptet én hoztam a játékba. Szent Patrik napjára készítettem Guinness sör alapú trüffelgolyókat, így Írország is felkerült a desszertes térképünkre. Kicsit talán szokatlannak tűnhet a csoki-sör párosítás, de higgyétek el, a Guinness nem egy szokványos sör, füstös, édeskés íze nagyon jól kiegészíti az étcsokoládé kesernyés ízét.
sör, hordozható formában 🙂
Most pedig jöjjenek a többi kontinens finomságai. Nagy örömömre két afrikai recept is érkezett a játékra. Elsőként a Dél-Afrikai Köztársaság vadonja ihlette meg Lindát a Konyhalál blog szerzőjét, aki igazán élethű zebramintás csajos muffinokat készített. Ráadásul nemcsak a kész muffinokról, hanem a zebrás díszítés elkészítésének lépéseiről is kapunk fázisfotókat Lindától, úgyhogy most már semmi nem állhat az útunkba, ha szafaris témájú sütiket szeretnénk készíteni például egy gyerekzsúrra vagy tematikus bulira.
óóó Afrika 🙂
A másik afrikai desszert Szomáliából érkezett Szilvi jóvoltából az Egy falat Svájc blogról. Szilvi egy tipikusan Ramadán idején készített nagyon változatos finomságot hozott, az úgynevezett honeycomb bread-et (szó szerint méhkaptár kenyér), ami a méhkaptár sejtes felépítésére hasonlító alakjáról kapta a nevét. A kis gömböcöket pedig tetszés szerinti töltelékkel ízesíthetjük, sósan és édesen is egyaránt remek vendégváró falatok válnak belőle. Plusz pont jár a kis zászlóért, amire egyedül Szilvi emlékezett, még én is elfelejtettem 🙂
igazi vendégváró finomság változatos töltelékekkel
Végül, de egyáltalán nem utolsósorban az amerikai kontinensre is eljutottunk Kisildinek hála. Mexikóba repített el minket Ildi, ahol szezámos karamellszósszal tálalt sült rizsgolyókat kóstolhatunk. Nem hallottam még erről a desszertől, de el tudom képzelni, hogy például utcai árusoktól lehet ilyen kis rizsgolyókat venni, amiket városnézés közben elmajszolgathatunk. Nagyon tetszett, hogy a desszert mellett még egy mexikói stílusú festett bögrét is láthatunk, így igazán autentikus lett a tálalás is.
frissen sült és ropogós, igazi mexikói csemege
Északra innét pedig az Amerikai Egyesült Államokban fejeződik be desszertes utazásunk. Két ikonikus desszertet is megkóstolhatunk, elsőként Szilvi jóvoltából, aki második receptjeként a híres fahéjas csigákat sütötte meg az Egy falat Svájc blogra. Én dolgoztam pár hónapot egy ilyen fahéjas csiga pékségben, úgyhogy tudom, nem piskóta ezeknek a csigáknak az elkészítése, és főleg, hogy milyen kalóriadúsak, úgyhogy nagyon tetszett az alternatív szósz, amivel Szilvi dekorálta ezeket. Isteni illat kering a lakásban, ha ilyet sütünk, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom!
“cukormázzal jobb az élet” – legalábbis a szlogen szerint, én anélkül is szeretem ezt a fahéjas sütit
A sort pedig még egy amerikai desszert zárja, Konyhavirtuóz a híres Mississippi Mud Pie (sárpite :D) nevű csokis csodatortát küldte a játékba. Azt hiszem nem is fejezhetnénk be jobban az utazást, mint egy ilyen töményen csokis, kekszes, tejszínhabos tortával.
keksz-csoki-tejszínhab kombinációja tökéletes egy ilyen hosszú út végéhez érve
Ha innen a Mississippi partjáról mindenki gondolatban szépen hazagyalogol, akkor azzal le is dolgozzuk az olvasás közben felgyülemlett kalóriákat, ne aggódjatok! 🙂
Én pedig csak ámulok és bámulok, hogy mennyi finomság gyűlt össze, és milyen sok szép és érdekes helyre eljutottunk a receptjeitek által. Nagyon köszönöm nektek, hogy ennyien játszottatok, többen két receptet is küldtetek. Remélem ti is élveztétek ezt a virtuális utazást, és kívánom, hogy egyszer a valóságban is mindannyian eljussatok álmaitok úticéljához.
Addig pedig nincs más hátra, mint hogy kellemes húsvétot kívánjak nektek, a stafétát pedig átadjam a következő forduló háziasszonyának.
A virtuális világkörüli út véget ért, a Süss, alkoss, díszíts! SAD! azonban nem áll meg itt, már repül is tovább a staféta Zsuzsi kezébe a Táncoló fakanál blogra. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen témát eszel majd ki Zsuzsi, reméljük hamarosan kiderül!
Már hetek óta készülök a húsvétra, és nem meglepő módon csokoládéval! 🙂
Még tavaly vettem a Lakeland angliai konyhafelszerelési boltban ilyen minitojásos műanyag formát (nem is szilikon, nem is polikarbonát), amivel tömör és üreges tojásokat is lehet készíteni. Legegyszerűbb persze a tömör tojás, hiszen csak egy kiskanállal vagy nyomózsákból temperált csokit kell tölteni a mélyedésekbe, kiütögetni a buborékokat, és megvárni, hogy megszilárduljon a csoki. Ha kész, hajszárítóval kicsit meg kell melegíteni a fél tojások lapos felületét, és gyorsan össze is lehet ragasztani egy-egy fél tojást, hogy szép egész tojást kapjunk. Lehet játszani vele, ha például a két felet más-más csokival készítjük el (ét-tej, ét-fehér, tej-fehér). Én most csak étcsokisakat csináltam, mert az a kedvencünk. Ez még nem túl nagy forma, így nem kell félni, hogy beletörik a fogunk, mert túl vastag a csoki.
színes töltött és tömör étcsokis minitojások
De szerettem volna üreges, töltött tojásokat is, ezért az egyik formát először zöld és sárga színnel márványosan kidíszítettem egy vékony ecset segítségével (temperált fehércsokihoz adtam hozzá a por állagú ételfestéket). Mikor a színek megkötöttek, temperált étcsokival feltöltöttem a mélyedéseket, lehúztam a felesleget, jópárszor az asztalhoz ütögettem a formát, hogy távozzanak a légbuborékok, aztán fejre fordítottam a formát, hogy kicsöpögjön a felesleges csoki. Végül újra lehúztam spaklival a forma felületéről a felesleget.
Nem titkolom, hogy ezekkel a tojásokkal szeretnék nevezni Csokoládé Reformer húsvéti játékára, ahol két szuper ajándékcsomag közül lehet választani. A játékleírásban írta, hogy örülne, ha tőle próbálnánk ki recepteket, és nekem már korábban nagyon megtetszett a lime karamell ötlete, úgyhogy ezt a tölteléket tettem a minitojásokba.
Recept
35g cukor
30g méz
30g lime lé
30g tejszín
10g vaj 20 g fehércsoki
200 g étcsoki a burokhoz
10-20 g fehércsoki + zöld és sárga ételfesték por (dekorációhoz, opcionális)
A cukrot és a mézet összemelegítem, hozzáöntöm a lime lét, majd óvatosan a tejszínt is. Maghőmérővel ellenőrzöm, és 111°C fokig melegítem a karamellt. Nagyon folyósnak találtam, és féltem, hogy nem fog jobban besűrűsödni, így én még adtam hozzá 20 gramm fehércsokit is. Jól elkevertem, és hagytam szobahőmérsékletűre hűlni. Nagyon jó állaga lett végül, és olyan szuperül kesernyés íze is van! Habzsákba töltöttem a krémet, amiből egyébként nem lett túl sok, tehát ha több és nagyobb bonbont szeretnénk vele tölteni, azt javaslom dupla-tripla adagot készítsünk.
Az a jó a töltött tojásokban, hogy nem kell talpazni őket. A fél tojásokat színültig töltöttem a lime karamellel, majd fél órára hűtőbe tettem őket, hogy kicsit bebőrösödjön a karamell. Ezután egy nagyon picit rámelegítettem hajszárítóval a tojások szélére, és gyorsan összeragasztgattam a fél tojásokat. Azért itt is figyelni kell, hogy ne púposra töltsük őket, mert akkor a ragasztásnál kinyomódik a felesleges töltelék, és mivel viszonylag ragacsos, nem lesz könnyű leszedni a tojások külsejéről (nem tapasztalatból beszélek ám, dehogy! :D).
Szerintem nagyon jók lettek ezek a minitojások! Az étcsoki jól kiegészíti a fanyar lime karamellt, nem túl édesszájúaknak is bátran ajánlom!
Szent Patrik napjára pont ideillik egy trüffelgolyónyi Írország
A múltkori zöldteás bonbonnál ugrott be, hogy nemsokára Szt.Patrik napja lesz, és milyen vicces zöld csokikat lehetne erre az alkalomra gyártani. Végül nem bírtam várni a bonbonok posztolásával, úgyhogy új ötletet kellett találnom. Amúgy semmi kötődésem Írországhoz, vagy Szent Patrikhoz, de ez tipikusan egy olyan ünnep, amivel nagyon jól lehet játszani a konyhában. Pinteresten ilyenkor csak úgy özönlenek a zöld sütik, kekszek, négylevelű lóherés desszertek, narancssárga szakállú zöld törpék, szivárvány és arannyal teli üstök, szerencsehozó sütik, ír whisky és krémlikőr, és persze a kihagyhatatlan ír büszkeség, a Guinness sör.
Ehhez mondjuk annyi kötődésem van, hogy 2010-ben voltam pár napot Dublinban, és ellátogattunk az eredeti Guinness sörgyárba. Nagyon interaktív múzeumon mehetünk végig, megismerhetjük a sörkészítés minden mozzanatát, a felhasznált alapanyagokat és természetesen a Guinness márka történetét. Az épület legtetején található panoráma bárban pedig megkóstolhatjuk a legfrissebb Guinnesst is. Mondanom sem kell, hogy innét egy tukános pólóval tértem haza 🙂
Guinness-tukán 🙂
Szóval már egy ideje motoszkált bennem, hogy ki kéne próbálni a Guinness-es trüffelt. Praliné Zsuzsinál már többször is szembejött velem mindenféle receptekben, mert ő is nagy kedvelője ennek a fekete, melaszos, édeskés ízű sörnek. A saját bonbonom receptjét így a nála látott tippekből és Paul A. Young (most komolyan, bárki meglepődött?) sörös trüffeljének a receptjéből alakítottam ki.
Ráadásként pont kapóra jön ez a recept, hiszen így Írországot is feltűzhetem a Süss, alkoss, díszíts! SAD! 31. fordulójának desszertes térképére, ahova már szépen gyűlnek az izgalmas külföldi finomságok. (Még két hétig tart a játék, úgyhogy még várom a receptjeiteket!)
A sört összemelegítem a cukorral, de nem forralom fel, hogy ne párologjon el az alkohol. Hozzáadom a glükózt is. A csokoládét vízfürdő fölött megolvasztom, majd 3-4 részletben hozzákeverem a sört. Mikor az összes sört hozzáadtam, beleöntöm még a rumot is és még egyszer alaposan átkeverem. Mikor szobahőmérsékletűre hűlt, lefedem és hűtőbe teszem néhány órára (egész éjszakára is mehet). A hideg ganache épp annyira szilárdul meg, hogy kanállal kis adagokat tudok venni belőle és azokat gombócokká gyúrom. Néhány órát hagyom a kis trüffelgolyókat pihenni (picit szárad a külsejük), esetleg újragömbölyítem, ha elsőre nem sikerültek túl szépre.
Megolvasztom, majd temperálom az étcsokoládét. A csokiba mártom a jobb kezem három ujját, ráteszek egy trüffelgolyót, majd a bal kezemet is belemártom a csokiba, és így a két kezem között forgatom a golyót, hogy mindenhol egyenletesen fedje a csokiréteg. Ennek előnye, hogy viszonylag vékony lesz a burok. De ha nem szeretnénk a csokiban túrkálni (már miért ne szeretnénk?!), akkor persze lehet mártóvillával is mártogatni a trüffelgolyókat, létezik külön gömb alakú trüffelmártó villa is.
A trüffelek egy részét csak így, étcsoki bevonattal tettem le sütőpapírra, és megvártam míg megköt rajtuk a bevonat. Aztán egy kevés fehércsokit is temperáltam és nyomózsákból vékony csíkokat húztam a bonbonokra, így szerettem volna jelezni a sör fehér habját. Próbáltam azt is, hogy csak a bonbonok tetejére csorgatok fehércsokit, vagy megmártom a tetejüket benne, de nem tetszett annyira a végeredmény, úgyhogy inkább maradtam a csíkozásnál.
A többi trüffelnél pedig Praliné Zsuzsi tippjét követve barna nádcukorba forgattam a frissen becsokizott trüffelgolyókat. Elsőre persze gondban voltam, hogy mindkét kezem csupa csoki, hogy fogom tudni beforgani a bonbonokat?! Aztán csak kitaláltam a megoldást. A cukrot egy mély, de nem túl nagy műzlistálkába tettem. A csokiban megforgatott trüffelt beledobtam a tál közepébe, aztán két kézzel (a tenyerem külső oldalával) megfogtam a tálkát, és körkörösen mozgattam, így szépen körbeforgott a trüffel, és mindenhol egyenletesen bevonta a cukor. Ilyenkor érdemes várni, hogy szilárduljon a bevonat, de nyugodtan melléje dobhatjuk a következőt, nem fognak összeragadni, mert azonnal rátapad a cukor a még olvadt csokira. Nekem egyszerre 5 golyóbis fért a tálkámba. Egy kanállal halásztam ki őket és odatettem a sütőpapírra a többi trüffel mellé.
nádcukorba hempergetve
Nagyon érdekes, hogy a két különböző bevonat mennyire megváltoztatja a végső ízhatást. A cukros bevonatnál nagyobb hangsúly van a ropogós bevonaton, és szépen érződik a barnacukor melaszos íze, a sört csak a legvégén lehet ízlelni, az utóízben érződik ki igazán. A fehércsoki csíkos változatnál viszont már szinte a legelején érezhető a Guinness jellegzetes íze, ami nagyon jól harmonizál az étcsokival. A fehércsoki dekoráció nem annyira jelentős, hogy az ízt nagyban befolyásolná, semmiképpen nem lesz tőle édesebb az összhatás. Textúráját tekintve nekem jobban tetszik a cukros változat, mert vicces, ahogy ropog a fogam alatt a cukor, közben pedig omlósan puha a trüffel belseje. Ízre viszont inkább cukor nélkül tetszik, mert szeretem, hogy ha szinte azonnal rá lehet jönni, milyen ízt is rejt a bonbon.
a belseje mindkettőnek ugyanolyan finom 🙂
Szeretitek a Guinness-t? Ti melyik bevonatra szavaztok?
Ne feledjétek, még tart a Süss, alkoss, díszíts! SAD! 31. fordulója, melynek témája: A Föld körül! Én ezt az Írországot jelképező trüffelt hoztam a játékra, de nagyon várom a ti alkotásaitokat is! A határidő: 2015. 03. 30., tegyétek fel ti is a kedvenc desszert recepteteket a virtuális világtérképünkre! 🙂
Forrás (változtatásokkal): Paul A. Young: Adventures with chocolate, Kyle Books, London, 2009, 111. o. (Traditional-ale truffle); Praliné Paradicsom: Guinness trüffel
A heti könyvajánló rovat receptes része következik. Ezen a héten Paul A. Young: Csokis kalandok című könyvéből hoztam két desszert receptet, mert a bonbonjai mellett ezek ragadták meg elsőre a fantáziámat. Ráadásul igazi vasárnapi, ünnepi desszert is lehet belőlük akár. Ezekkel a receptekkel pedig az aktuális VKF! 71. fordulójára is benevezek, mert épp a kedvenc szakácskönyv a téma. Ahogy a múlt héten már megírtam, Cambridge-ben jutottam hozzá ehhez a könyvhöz, a korábbi munkahelyemen, egy unalmas ebédszünetben kezdtem el lapozgatni. Azonnal megtetszett, és nemsokára már a könyvespolcomon találta magát. Szinte mindig fellapozom, mikor valami újdonságot szeretnék kipróbálni, mert ebben egészen különleges ízpárosítások is vannak. Szeretem a könyv hangulatát is, olyan borongós, régies, mint egy megsárgult szakácskönyv.
Az első recept, amit választottam egy könnyed reggeli turmix. Különlegességét a kakaóbabtöret és az igazi vanília adja.
Kakaóbabtöretes-vaníliás turmix
Recept
2 ek. kakaóbabtöret
250 ml tej
250 ml görög joghurt
egy vaníliarúd kikapart magjai
1-2 ek méz (ízlés szerint)
Az összes hozzávalót turmixgépbe teszem és addig turmixolom, míg a kakaóbabtöret teljesen felaprítódik. Kész is. Két pohárnyi lesz belőle. Natúr joghurtot használtam görög joghurt helyett, így kicsit savanykásabb lett a végeredmény, mintha görög joghurttal készítettem volna, de tényleg nagyon frissítő volt a reggeli mézes pirítósom mellé.
A második recept pedig akár igazi ünnepi torta is lehet. A kakaós tésztát selymes tengeri sós ganache és karamellizált, sós pekándió teszi tökéletessé.
Tengeri sós, csokoládés torta pekándió grillázzsal
Recept
175 g vaj
75 g nádcukor
2 tojássárgája
250 g liszt 50 g kakaópor
200 g jó minőségű étcsokoládé (min 60%)
200 ml tejszín (30%)
200 g nádcukor (én csak 50 gramm lágy barnacukrot használtam)
(1 tk glükózszirup/méz) 5 g tengeri só
100 g nádcukor
1 tk tengeri só
100 g pekándió
A tésztával kezdem. A puha vajat a cukorral kikeverem, hozzáadom a tojássárgáját és 35 ml vizet. Ezután fokozatosan hozzáadom a kakaóport és a lisztet, amíg lágy de gyúrható masszát nem kapok. Ha még ragad, adjunk hozzá egy kevés lisztet. A tésztát fóliába csomagolva hűtőbe teszem legalább egy órára. (Akár két nappal előre is elkészíthetjük, sőt le is fagyaszthatjuk a tésztát). Lisztezett felületen akkorára nyújtom a tésztát, hogy túllógjon a tortaforma szélén. Óvatosan beleteszem a kinyújtott tésztát a formába, jól belenyomkodom az aljába, és a széleken is. A túllógó részeket levágom, ezekből nekem két egyszemélyes minitart is kijött még. A formát 15 percre visszateszem a hűtőbe, hogy a tészta kicsit visszakeményedjen.
Sütőpapírt teszek a tésztára, és sütőlencsével/rizzsel/szárazbabbal vakon sütöm 180°C fokra előmelegített sütőben 20 percig. Ezután leveszem a nehezéket és a sütőpapírt és még 5-8 percig sütöm a tésztát. Ha kész, hagyom a formában kihűlni. Mielőtt beletöltöttem a ganache-t, meglocsoltam a tésztát 1 ek. rummal (ez nincs benne a receptben, de nem hiszem, hogy Paul tiltakozna miatta :)).
A töltelékhez vízfürdő fölött megolvasztom az étcsokoládét, a tejszínt pedig egy másik lábosban összemelegítem a cukorral és a sóval, hogy elolvadjanak. 3-4 részletben az olvasztott csokihoz keverem a meleg tejszínt, és elkészítem a ganache-t. Megvárom, hogy kicsit kihűljön, majd beleöntöm a megsütött tortaformába. Két órára hűtőbe teszem.
Végül elkészítem a karamellizált pekándiós dekorációt. Egy lábosban szárazon karamellizálom a cukrot, és mikor már szép borostyánszínű, belekeverem a sót. Leveszem a tűzről és hozzáadom a pekándiót, alaposan átkeverem. Gyorsan alufóliára öntöm a karamellizált pekándiót és elegyengetem. Mikor kihűlt, apróbb darabokra vágom és megszórom vele a csokis ganache tetejét. Én a tésztára is szórtam belőle, még mielőtt a ganache-t ráöntöttem volna, így még ropogósabb az összhatás.
Wow! Ez nagyon finom lett 🙂 Mindenképpen próbáljátok ki, ha legközelebb csokis desszertre vágytok!
Paul A. Young tippje: ha szépen szeretnék felvágni a tortát, nedves, forró kést használjunk a szeleteléskor. (Nekem enélkül is egész jól sikerült :))
Forrás (változtatásokkal): Paul A. Young: Adventures with chocolate, Kyle Books, London 2009, 71. és 74. o.
Réges-régen, még az Élet napos oldala blogon láttam először a matcha teaport. Nem igazán tudtam, hogy ez micsoda, vagy mire használják, de úgy tűnt, természetes módon zöldre lehet vele színezni például süteményeket, kekszeket. Aztán más blogokon is felbukkant, legutóbb épp Praliné Zsuzsinál láttam egy szuper isler átdolgozásban. Addig-addig szemeztem vele, míg végül a bevásárlókosaramban landolt egy kis zacskónyi matcha teapor.
Ez tulajdonképpen egy japán zöldtea fajta, amit finom porrá őrölnek, így ételfestékként kiválóan felhasználható. Elsőre adta magát, hogy a csokimat ne csak kívülről, hanem belülről is zöld teával ízesítsem, így egy alap étcsoki ganache-t turbóztam fel némi lime héjjal és zöld teával. A zöldcitrom kellemes fanyarsága jól kiegészíti a zöld tea ízét, ráadásul még színben is passzolt 🙂
Sencha Ariake zöld tea, matcha por és lime harmóniája
Recept
100 g tejszín (30%-os)
70 g étcsokoládé
2 tk szálas zöld tea (nálam Sencha Ariake)
1 tk matcha por
1 lime reszelt héja
250-300 g fehércsoki a burokhoz
1-2 tk matcha por (attól függően mennyire élénk zöld színt szeretnénk)
1 ek kakaóvaj + késhegynyi matcha por (dekorációnak, elhagyható)
Először elkészítem a burkot. Kétféle zöld színt szerettem volna használni, így először megolvasztottam egy kevés kakaóvajat, belekevertem a matcha port, és kissé visszahűtöttem, majd ecsettel felvittem a forma mélyedéseibe. Mikor ez megkötött, temperáltam a fehércsokit, és felhasználás előtt belekevertem a matcha port. Jól elkevertem, hogy egyenletes zöld színt kapjak. Kiöntöttem a forma mélyedéseit a zöld fehércsokival, és hagytam, hogy megszilárduljon a burok.
A ganache-hoz felforraltam a tejszínt, és belekevertem a szálas zöld teát, a lime héjat és a matcha port. Lefedve állni hagytam kb fél órát. Leszűrtem, majd ismét felmelegítettem (nem kell felforralni). Megolvasztottam az étcsokit, és két-három részletben hozzáöntöttem a meleg tejszínt. Jó alaposan összekevertem, amíg egynemű, fényes krémet nem kaptam, aztán hűlni hagytam.
Kiskanállal vagy habzsákkal a mélyedésekbe töltöttem a krémet, néhány percre hűtőbe tettem a formát, hogy a töltelék teteje megbőrösödjön. A maradék zöld fehércsokit újratemperáltam, és lezártam vele a bonbonokat. A formát még egy kicsit visszatettem a hűtőbe, aztán kifordítottam belőle a kész bonbonokat.
Nagyon tetszik ez a fajta színezés, és örülök, mert szerintem a zöld tea ízt is sikerült egész jól eltalálnom. A lime lehetne kicsit intenzívebb, legközelebb szerintem a levéből is teszek majd a ganache-ba.
Ti szeretitek a zöld teát? Használtatok már matcha port sütik, csokik díszítésére? Írjátok meg kommentben! 🙂
A csokiboltban, ahol korábban dolgoztam, mindig megkóstolhattuk az újdonságokat. Egy alkalommal különféle kekszek érkeztek, és volt egy, amit szerintem én faltam fel teljesen egyedül. Narancsvirágvízzel ízesítették a vaníliás, vajas kekszet. Semmihez sem tudtam hasonlítani ezt az ízt, de teljesen rákattantam. Aztán a brüsszeli műhelyben pedig készítettünk egy narancsvirágvizes marcipánt, ahol ugyanez az összetéveszthetetlen és addiktív íz ragadott magával. A recept is onnan jött, nem változtattam rajta, csak annyit, hogy fehércsoki helyett étcsoki burkot kapott, és gömb alakúra formáztam, a belsejébe pedig apróra vágott kandírozott narancshéjat gyúrtam.
A narancsvirágvíz nem narancs ízű, hiszen a narancsfa virágából készített narancsvirág olaj melléktermékeként jön létre. El tudom képzelni, hogy túlzott mértékben használva szappan ízt érhetünk el vele, csakúgy, mint a levendulával, rózsával, vagy bármilyen virággal. A rózsavízhez hasonlóan főleg a keleti desszertek ízesítésére használják, de találkozhatunk vele aromaterápiás és kozmetikai termékekben is. Ez egy üde, tavaszi aroma, könnyed és édeskés, mégsem lesz émelyítően édes tőle a marcipán, a végén van egy kis fanyarság.
Recept
250 g marcipánmassza (50%-os)
30 g fehércsoki
30 g kakaóvaj
12 g narancsvirágvíz
50 g kandírozott narancshéj apróra vágva
200 g 70%-os étcsoki a bevonathoz
narancssárgára színezett kakaóvaj/fehércsoki (opcionális)
A marcipánt darabokra morzsolom és meglocsolom a narancsvirágvízzel. Villával vagy kézzel belegyúrom a marcipánba a vizet, amíg teljesen fel nem szívja, és egy lágy marcipánkrémet nem kapok. A fehércsokit és a kakaóvajat összeolvasztom, majd ráöntöm a marcipánkrémre, és jó alaposan elkeverem. Hagyom, hogy a massza kihűljön, hengert formázok belőle, és fóliába csomagolva hűtőbe teszem. Ettől megszilárdul a benne lévő kakaóvaj, és könnyebb lesz majd formázni. A hengerből szeleteket vágok, a tenyeremben kicsit szétlapítom, középre teszek egy kevés narancshéjat, aztán gombócot formázok belőle.
Mikor kész van az összes marcipángolyó, temperált étcsokival vonom be, az energiagolyóknál is említett módon. Mindkét kezemen az ujjvégeket a csokiba mártom, és a két kezem között forgatom a marcipángolyót, amíg mindenhol egyenletesen fedi a csoki. Innen sütőpapírra ültetem őket, amíg a bevonat megköt rajtuk. Ekkor tulajdonképpen már készen is vannak, de fokozhatjuk még a dolgot, ha narancssárga kakaóvajjal vagy színezett fehércsokoládéval dekoráljuk a golyóbisokat, utalva a narancsos ízvilágra.
Ismeritek a narancsvirágvizet? Milyen receptben használtátok már?
Pár hete Kiskanál megsütötte David Lebovitz sós karamelles brownie-ját. Amikor megláttam nála a képeket, igazi brownie mániásként reagáltam. Ilyen nekem is kell! Csakhogy nem volt dulce de leche-m. Ez egy csodálatos karamellkrém, amit legegyszerűbb cukrozott sűrített tej konzervből elkészíteni. (Ehhez a konzervet vízfürdőbe kell tenni, és kb. 2 óráig 200 °C fokon sütni, pótolva az elpárolgott vizet. Én most türelmetlen voltam, így öntöttem a konzervhez 2 dl tejszínt, és egy kisebb lábosban folytonos keverés mellett karamellizáltam, így is nagyon jól sikerült. Csak nem szabad egy pillanatra sem otthagyni, különben leég.)
Miután ez az akadály elhárult, már kevergettem is az olvasztott csokit a vajjal, és szép sorjában hozzáadogattam a többi hozzávalót. Először a cukrot, majd egyenként a tojásokat, a vaníliakivonatot, és végül a kakaóport és a lisztet. A kész tészta felét a brownie-s tepsimbe egyengettem, aztán rákanalaztam egy jó nagy adag karamellt, kicsit elkenegettem. Betakartam a maradék brownie tésztával, és a tetejére megint jött egy adag karamell, amit a kiskanál hátuljával elegyengettem. Megszórtam a tetejét tengeri sóval, és mehetett is a 180°C fokra előmelegített sütőbe.
Recept
170 g étcsokoládé (nálam 70%-os)
115 g sós vaj
200 g cukor (lásd: tipp lejjebb)
3 tojás
25 g kakaópor
140 g liszt
1 tk vaníliakivonat
egy konzervnyi dulce de leche (minél több, annál jobb! Ha marad, azt elkanalazgatjuk úgyis :))
nagy csipet tengeri só
25 perc után a már említett rázogatós módszerrel ellenőriztem, és késznek ítéltem (ez nyilván sütőtől is függ). A legnehezebb dolog ilyenkor megvárni, míg legalább szobahőmérsékletűre hűl, hogy végre felszeletelhessük.
A tippet, hogy másnapig várjunk a kóstolással, sajnos nem tudtuk kipróbálni 🙂 de így is eszméletlenül jó volt. Szóval nekem nagyon tetszett az első David Lebovitz brownie is, de ez… ez minden eddigit felülmúlt!
Alig tudtam két kockát megmenteni a fotózáshoz, olyan gyorsan elpárolgott! Próbáljátok ki mindenképpen, nem fogjátok megbánni!
Tipp: kicsit zavart, hogy ilyen sok cukor kell bele, plusz még a karamell is, úgyhogy kísérletezésképp 100g barna nádcukrot és 100g házi készítésű datolyapasztát használtam sima cukor helyett. A datolyapasztáról fogok még külön szólni, mert szerintem nagyon jó kis találmány, és süteményekbe tökéletes édesítő. A brownie esetében még a szaftossághoz is hozzáadott szerintem, így két legyet is ütöttem egy csapásra!
Rólam
Szia, örülök, hogy itt vagy! Lilla vagyok, a Kakaó Nagykövet, és ezen az oldalon szeretném megosztani veled a kakaó és a craft bean-to-bar csokoládék iránti szenvedélyemet.
Ha felkeltettem az érdeklődésedet, szeretettel várlak valamelyik csokoládékóstolómon!
