Csak egy gyors emlékeztető, hogy ma kezdődik a brüsszeli csokifesztivál! Már nekünk is megvannak a jegyeink, de szombatra, mert akkor van a legtöbb attrakció, előadás, dedikálás. Szóval izgatottan várom a holnapi napot! A fesztivált egyébként a brüsszeli expo területén tartják, ami Brüsszeltől északra található, az Atomium híres épülete közelében. Szerencsére azért még tömegközlekedéssel is el lehet jutni odáig viszonylag egyszerűen. Ha szép idő lesz, akkor mi lehet, hogy bringával megyünk, hogy ledolgozzuk a sok csokit, amit valószínűleg el fogunk ott fogyasztani 🙂 . Vasárnap jövök a beszámolóval! Addig egyetek ti is egy kis csokit 🙂 .
Voltatok már ilyen, vagy ehhez hasonló csokis kiállításon vagy vásáron? Mire vagytok kíváncsiak?
Nem fogok meglepetést okozni, megint Paul A. Young receptjéhez nyúltam vissza. Régebben már kipróbáltam egyszer, de akkor túl sós lett, mert vakon bízva a receptben mind a 10 gramm sót belekevertem a krémbe. Most viszont már óvatosabb voltam. Camargue-i sóvirágot használtam, mert az ilyen recepteknél elengedhetetlen, hogy a kezünk ügyébe kerülő legjobb minőségű sót használjuk. A recepten annyit módosítottam még, hogy kevertem bele egy evőkanálnyi glükózszirupot a cukor kikristályosodásának megelőzésére. Ez ráadásul a krém eltarhatósági idejét is meghosszabbítja (már ha egyáltalán kitart pár napnál tovább). A muscovado cukornak hála (lágy barnacukor) nagyon finom, enyhén füstös, melaszos íze van, semmiképpen sem túl édes. A hozzáadott tejcsokoládé pedig még krémesebbé, teltebbé teszi az ízét. Ráadásul pofonegyszerű elkészíteni!
Ha nem csak kanalazgatni szeretnénk, próbáljuk ki kalácsra, pirítósra kenni, csurgassunk egy keveset a fagyi tetejére vagy palacsintára, keverjünk örvényeket a brownie nyers tésztájába, vagy töltsünk vele bonbont. Garantált lesz a siker!
Recept
10 dkg vaj (sós vagy sótlan, ízlés szerint, de a sózás előtt érdemes megkóstolni, mennyire jön ki a vaj sóssága)
10 dkg muscovado cukor (vagy lágy barnacukor)
100 ml zsíros tejszín (30%-os)
1 evőkanál glükózszirup (vagy méz, de keressünk semlegesebb ízű fajtát) /ez nem szerepel a receptben/
4 dkg jó minőségű tejcsokoládé (apró darabokra törve)
2-3 gramm jó minőségű tengeri só, fleur de sel
Egy vastagabb falú lábosban közepes lángon feltesszük a vajat és a cukrot. Folyamatosan kevergessük, hogy a vaj teljesen elolvadjon és a cukor is szépen feloldódjon, eggyé váljon az olvasztott vajjal. Körülbelül öt perc múlva teljesen egynemű, fényes, selymes krémet kapunk. Belekeverjük a glükózszirupot (vagy mézet), és amikor az teljesen feloldódott, lehúzzuk a lábost a tűzről. Nagyon óvatosan hozzáöntjük a tejszínt, vigyázzunk, mert fröcskölhet, és jól elkeverjük. Kislángra visszatesszük, hogy a hozzávalók jól összeolvadjanak, de a karamell ne égjen el. Beledobjuk az apróra tört tejcsokoládét és a sót is. Jó alaposan elkeverjük. Ennél a módszernél a nagyobb szemcséjű só nem fog elolvadni, hanem kisebb darabok maradnak a krémben. Ez jó lehet, ha szeretünk néha egy sókristályra bukkani az édes krémben, de aki nem szereti, annak azt ajánlom, hogy a tejszínben oldja fel a sót, és aztán öntse csak a karamellhez.
A forró krémet sterilizált befőttesüvegbe öntjük, miután kihűlt, hűtőben tároljuk. Ilyenkor egy kicsit megdermedhet, de szobahőmérsékleten ismét gyönyörűen folyós, jól kanalazható.
szuper gasztroajándék lehet ez a közelgő Valentin-napra, vagy bármikor máskor, csak úgy 🙂
Ti szeretitek a sós karamellt vagy a sós csokit? Van esetleg kedvencetek? Írjátok meg kommentben!
Forrás:
Paul A. Young: How to make chocolates. Lakeland, 2014. (Award-winning sea-salted caramel, 29. o)
Második kiszemeltem egy őrült francia, aki Brüsszelbe merészkedett. Patrick Roger nem sokat teketóriázott, azonnal a Grand Sablon téren, Pierre Marcolini (a leghíresebb belga csokikészítő) és a többi megkerülhetetlen csokis márka tőszomszédságában nyitott üzletet. A kirakatában mindig óriási méretű csokiszobrokat lehet látni, a bolt belsője pedig egészen futurisztikus. Itt Brüsszelben a bolt közepén húzódik egy kb. egy méter magas fal, ami asztalként szolgál, de kicsit olyan, mint egy kidőlt fatörzs, a plafonról pedig rengeteg zöldeskék lámpahasáb lóg a csokik fölé. Ottjártamkor még a karácsonyi dekorációnak szánt pingvincsaládok álldogáltak a kirakatban, de korábban már láttam nála egy nagy fekvő tigrist is.
merészségére utal, hogy egy kép kedvéért az egész fejét bekente kakaóporral és csokoládéval
Saját magát ő sem szimplán csokoládékészítőnek hívja, hanem utalva a szobrász hajlamaira, csokoládéművésznek. Bemutatkozójában azt írja, hogy ő az ízeket formázza, a csokoládét nyersanyagként használja, hol 80 kilós tömbökből farag ki valamit, hol pedig apró bonbonokat készít belőle. Az ízek árnyalatai, a texturák váltakozása és a bonbonok külső megjelenése teszik Patrick Roger világát olyan különlegessé. Pontlevonás jár azért, mert az ízek nincsenek kiírva, így egyenként kell végigkérdezni, hogy mi micsoda, és közben dönteni, hogy ez tetszik-e vagy sem. Ez nagyon időigényes szerintem, és turisták szempontjából nem túl jó taktika. Franciául és angolul mindenképpen ki kellene írni az ízeket, mert az segíti a vásárlókat, engem személy szerint kicsit vissza is tart a vásárlástól, hogy ennyit kell kérdezgetni, pedig még nyelvi gondjaim sincsenek.
a csokikhoz kapott kis ismertetőben a szobrászatába is betekintést nyerhetünk
Elsőre egy kisebb bonbonválogatást kóstoltam tőle, finomsági sorrendben mutatom be őket:
Delhi – citromos-bazsalikomos ganache
Delhi – citrom-bazsalikom ganache, ez elképesztően jó! Annyira friss, pont eléggé savanykás a citrom, és mintha egy friss bazsalikomlevélre harapnánk rá. Hangsúlyoznám, hogy én imádom a friss bazsalikomot. Néha szoktunk venni a konyhába cserepeset, és amíg ki nem nyiffan szegény, rendszeresen lelegeljük a szendvics tetejére, de néha csak úgy magában egy koktélparadicsommal. Szóval, aki szereti, annak ez a csoki nagyon tetszene. Amikor megkóstoltam, azt éreztem, hogy azonnal ebből még még még! Ez az eddigi legfinomabb bonbon amit Belgiumban kóstoltam, de összesítettben is dobogós Aneesh Popat mellett.
Opium – dió-mandula marcipán
Opium – a nevével ellentétben nem mákos bonbon, hanem egy szaftos (ez furán hangzik így leírva egy csokis beszámolóban?), diós mandulamarcipán. Olyan finoman jön ki a pörkölt dió íze, ahogy olvad a szájban, hogy nem csodálom, hogy az ópium nevet kapta. Kicsit mintha rumos íze is lenne, de nem tudom, mik a pontos összetevők. Szorosan követi az előző citromos-bazsalikomost a toplistán.
Trinidad&Tobago, rumos-mazsolás marcipán
Trinidad&Tobago – rumos mazsolás marcipán. Tudni kell rólam, hogy a másik mániám a rumos csoki (Sport szelet, valaki? – akkor is, ha az igazi csokit ritkán látott), főleg a rumos mazsolás. Persze az eddigi ízélményeim mindig a német rumos-mazsolás marcipántól származnak, úgyhogy nagyot néztem, mikor ebbe a bonbonba beleharaptam. A közepén iciripiciri sötét mazsolaszem ült (lehet, hogy csak egy fél szem), és igazi rum íze volt, nem ám aroma! Harmonikus ízvilágot alkotott, nem volt túl alkoholos, csak amennyire kellett. Nem véletlenül lett bronzérmes nálam.
Borneo, szezámgrillázs
Bornéo – ázsiai szezámmag grillázs étcsokoládéba mártva. Ismeritek azt a szezám szeletet, amiben három vékony roppanós szezámgrillázs szelet van? Na, én abból fulladásig tudok ropogtatni. De azért a sok elrágcsált szezámmagnak egy idő után előjön egy kesernyés utóíze, ami normális, de nem túl finom. Igaz, hogy a Roger-féléből most nem állt rendelkezésre olyan nagy mennyiség (csak 1 kocka), de lehet, hogy ő megtalálta a megoldást. Az étcsokis bevonat kicsit mintha citrusos ízű lenne, nagyon szépen lekerekíti a szezámmag ízét, a karamellréteg is hajszálvékony, nem lesz tőle túl édes az egész bonbon. Igaz, ez mondjuk kicsit kakukktojás, mert ez csak egy vékony négyzetlap, nem töltött bonbon. Szezámrajongóknak nagyon ajánlom!
Grenouille – a béka névre hallgató bonbonban remélem igazi béka nem volt, volt benne viszont egy réteg lágy mandulamarcipán, és egy réteg narancsos ganache. Nem az a tipikus narancsos marcipános csoki, amit mondjuk egy szaloncukornál megszokhattunk. A narancs szinte alig-alig érezhető, épp csak felsejlik itt-ott a nyelven, nem bántóan édes, de nem is savas. Pont jó. Bár kicsit lapos az előzőekhez képest. Sajnos a szállítás közben összenyomódott, így azt fényképezés nélkül tüntettem el 🙂
Jacarepagua – indiai citromfű és borsmenta ganache
Jacarepagua – állítása szerint indiai citromfüves-borsmentás ganache. Az utolsó helyet kapta, mert ezt viszont kicsit túlzásba vitték. Nem nagyon ismerem az indiai citromfű ízét (ez nem ugyanaz, mint az orvosi citromfű, amit gyógyteaként lehet kapni), de ennek a bonbonnak olyan mérhetetlenül savas citromíze volt, menta pedig egyáltalán nem, hogy azt hittem nem marad nyál a számban, mire lenyeltem. Tudom, gyakran panaszkodom, hogy nem elég intenzív egyes csokik fűszerezése, ez viszont már nekem is egy kicsit sok volt. Hangsúlyoznám, hogy ez az én személyes véleményem, ettől még lehet, hogy másnak ez nagyon ízlene, akár jobban is, mint a többi, amit én a listámban előbbre soroltam. Így egymagamban nem vagyok túlzottan reprezentatív minta azt hiszem.
Összességében nagyon meg vagyok elégedve Patrick Roger csokijaival. Biztos vagyok benne, hogy fogok még tőle kóstolni, mert izgalmasak és intenzívek az ízek, kóstoláshoz megfelelő nagyságúak a bonbonok (Marcolini-nél panaszkodom mindig, hogy túl aprók a csokik), és mert kíváncsi vagyok, éppen milyen szobor fog visszanézni rám a kirakatból 🙂
Ti szeretitek az ehhez hasonló izgalmas ízpárosításokat? Kóstoltatok már bazsalikomos csokit? Írjátok meg kommentben!
A csokikóstolós rovathoz hasonlóan szeretnék néhány csokis témájú könyvet is időről-időre bemutatni, hiszen ezekből is nagyon jó képet kaphatunk a csokoládéipar alakulásáról, trendekről, beleshetünk a kulisszák mögé, és nem utolsó sorban ínycsiklandozó receptek birtokába is juthatunk.
Az első ilyen könyv szinte mindegyik fent említett jellemzőt magában hordozza, ezért is választottam ezt. Még Cambridge-ben jutottam hozzá, a főnököm egy este a kezembe adta, és megkérdezte, hogy ez megvan-e már nekem. Mondtam, hogy nincs. “Akkor a tiéd.” – mondta, mert megunta, hogy hiába árazta le, soha senki nem akarta megvenni, és már egy ideje ott árválkodott valamelyik polcon. Természetesen nagy örömmel elfogadtam, hiszen a könyvnél már csak az ingyen könyv jobb. 🙂
A könyv a The great book of chocolate – the chocolate lover’s guide címet viseli (A csokoládé nagykönyve – a csokiimádók kalauza), ha a kutatásaim nem csalnak, magyarul nem jelent meg. Már az alakja felhívja magára a figyelmet, hiszen nem az a tipikus zsebkönyv formátum, hanem keskeny és hosszúkás, 2004-ben jelent meg. Lássuk, hogyan is épül fel a könyv:
A másfél oldalas felsorolássá duzzadt köszönetnyilvánítás után néhány oldalon megismerhetjük magát az írót, David Lebovitz-ot is, aki karrierjét cukrászként kezdte még San Franciscoban. A kétezres évek elején kezdett blogolni, azóta pedig már szinte megkerülhetetlen névvé nőtte ki magát főleg az édesszájú gasztronómiai szakemberek között. 2004 óta Párizsban él, az ottani kezdeti nehézségeiről is jelentetett már meg könyvet, természetesen receptekkel megtűzdelve (Sweet life in Paris). A bevezetőben felvezeti, miről is szól ez a könyv, mik voltak számára a mérföldkövek, mikor ezt írta (például a gyárlátogatások, találkozások a leghíresebb csokikészítőkkel, új ízek felfedezése). Arra a kérdésre, hogy mi az ő kedvenc csokoládéja, azt írja, hogy inkább arra szeretne minket megtanítani, hogyan találjuk meg a saját kedvencünket. Ne dőljünk be a reklámoknak, vagy ajánlásoknak, hiszen mindenkinek más az ízlése, és ez inkább egy játék, ahol folyton újabb és újabb ízeket, márkákat fedezhetünk fel.
A csokoládé bemutatása – Ebből a rövid fejezetből megtudhatjuk, honnan is jön a kakaó, milyen a termése, mikor szüretelik, mik a főbb kakaófajták, és ezeknek milyen jellemzői vannak. Majd végigvezet minket az erjesztési és szárítási fázisokon át egészen a feldolgozó gyárakig, ahol elkészül a végtermék, a csokoládé. Ezt követően néhány oldalban említést tesz arról is, kik használták fel először a kakaófa termését, hogyan fedezték fel az európaiak, hogyan terjedt el, és milyen technikai felfedezések árán jutottunk el a mai csokoládéhoz.
minden, amit a csokoládéról tudni akartál
Fenntartható kakaó – Ma még talán aktuálisabb is a téma, amiről ez a fejezet szól, hiszen 2004 óta csak romlott a helyzet az esőerdők kiirtását illetően. Az ökoszisztéma felépítése miatt pedig, ha az esőerdők ritkulnak, a kakaófák jövője is veszélyben forog, hiszen például nehezedik a kényes kakaófák virágának természetes beporzása vagy a megfelelő árnyék biztosítása. Viszont a csoki iránti kereslet évről-évre csak nő, így egyre inkább szükség lenne a megfelelő természeti adottságok megóvására és visszaállítására. Olvashatunk néhány cégről, akik már odafigyelnek arra, hogy mind a természetet, mind pedig az ültetvényen dolgozók életkörülményeit tiszteletben tartva készítsék el csokoládéikat. David felhívja a figyelmet arra a problémára is, hogy néhány cég viszont úgy próbál meg nyereséges maradni, hogy a drága kakaóvaj egy részét más növényi olajjal helyettesíti. Ettől azonban a csokoládé minden jellemzője nagy mértékben változik (máshogy olvad, máshogy köt meg, más lesz az íze és néha az állaga is). (Tanulság: mindig olvassuk el figyelmesen az összetevők listáját, és ha látunk olyasmit, hogy növényi olaj, ami nem kakaóvaj, akkor kezdjünk gyanakodni)
Csokoládé alapok – A következő oldalakon David szótárszerűen végigveszi a különböző csokoládéfajtákat, avagy mi rejlik az elnevezések mögött. Mi a különbség a sütéshez vagy főzéshez ajánlott csokoládék között, csokoládé-e egyáltalán a kakaós bevonómassza? (NEM!), mik a tejcsokoládé, étcsokoládé, fehércsokoládé jellemzői, mit jelent az, hogy területszelektált (single origin), hogyan készül a cukrozatlan kakaópor? Mi az a temperálás? Végül pedig tippeket ad arra, hogyan tároljuk a táblás és töltött csokoládéinkat.
Csokoládé és az egészség – Lassan visszatérünk oda, ahonnan az első kakaótermesztők elindultak. A kakaót ugyanis eleinte édesítés nélkül, nagy koncentrációban fogyasztották, mert gyógyhatásúnak, energetizálónak, az istenek ajándékának tartották. Latin neve is erre utal, a theobroma cacao jelentése: az istenek étele. Modern gyógyászati kutatások eredményeit osztja meg velünk David, amiből kiderül, milyen jótékony összetevőket találhatunk a kakaóban, és így a csokoládéban is. Kutatások szerint a kakaóbabok antioxidáns tartalma jóval meghaladja a vörösborét vagy a kék áfonyáét. További összetevői a kávéhoz és néhány könnyű droghoz hasonló érzést nyújthatnak, ellazítanak, stimulálják a boldogsághormon termelődését a szervezetben. (Csak zárójelben tenném hozzá, hogy természetesen: mértékkel! :))
Csokoládévásárlás – Gyakorlati tippeket kapunk a csokoládévásárláshoz, avagy mire kell figyelni, ha egy csokiboltba belépünk: rend és tisztaság, a csokoládé felületének egyenletessége (az apró buborékok azt jelzik, hogy a készítő nem végzett tökéletes munkát), repedések, szivárgás a bonbonok felületén (a bonbont vagy túltöltötték, vagy túl hideg volt a töltelék, vagy pedig már nagyon régi a bonbon, mindegyik esetben a töltelék minősége sokkal gyorsabban romlik, ha ilyet látunk, ne vegyük meg), ha dobozban kérünk bonbont, először a lapos formájúakat válasszuk, mert ezek kerülnek majd legalulra, ezekre könnyebb pakolni, és nem is olyan törékenyek, mint a változatosabb formájúak), vásárlás után sötét, hűvös helyen tároljuk a bonbonokat.
Aztán David útra indít minket Kaliforniából (ő is innen származik) Franciaországon át Belgiumig, aztán vissza az Egyesült Államokba, Hawaii-ra és New Yorkba. Megismerteti velünk a csokoládéipar néhány nagyágyúját, igazi szenvedélyes csokoládékészítőket, mint például Michael Recchiuti, Guittard, Bernachon, Callebaut, Wittamer. Van, akit csak meglátogatott, de például a brüsszeli Wittamernél egy hetes gyakorlatot is töltött, melyről részletes beszámolót ad (még azt is megtudjuk, melyik nap mennyi csokit falt fel készítés közben :)).
Csokoládé Párizsban – mint már írtam, David Párizsban él, így egy teljes fejezetet szentel csak a párizsi csokiboltoknak. Összesen húsz lelőhelyet mutat be, ahova érdemes betérni, ha a legfinomabb csokifagyit, csokitortát, csokis péksüteményt (pain au chocolat), macaront, kandírozott gyümölcsöket, vagy persze bonbonokat keresünk. És a jól ismert Pierre Hermé boltja csak egy a sok közül.
Receptek – A legjavát a végére hagyta, közel hatvan oldalon keresztül követik egymást a csokisabbnál csokisabb desszertek. Egy ilyen könyvből sem hiányozhat a csokis keksz, egy szaftos brownie, étcsokis trüffel vagy éppen csokimousse receptje, de ezek mellett még olyan érdekességeket is találunk, mint például a savanyú káposztás csokis kuglóf, csokis chili con carne vagy a csokis pizzatészta. A fejezet elején néhány tippet is ad, hogyan dolgozzunk a csokoládéval, leírja a beoltós módszerrel végzett temperálás lépéseit is.
Lelőhelyek – Ha kedvet kaptunk a receptek kipróbálásához, vagy különböző csokik kóstolásához és összehasonlításához, hasznos kis listát találunk a könyv végében az egyes csokoládékészítők, boltok elérhetőségeivel.
Tudom, mindenki azt várja, hogy most majd leírom ide a savanyú káposztás kuglóf receptjét, és azt állítom, hogy isteni finom. Bevallom, még nem volt merszem kipróbálni. Mert olyat már hallottam, hogy reszelt répát, céklát, cukkinit, édesburgonyát, sütőtököt tehetünk a süteményekbe (jó példa erre a brownie, vagy kuglóf), és attól szaftosabb lesz a tészta, de ezek a nyers zöldségek kissé íztelenek, vagy édeskések. Na de a savanyúkáposzta?? Szóval nem tudom. Ha van valaki, aki vállalkozna rá, hogy kipróbálja szívesen elküldöm a receptet emailben 🙂
De azért nem szeretném, ha nem lenne recept, úgyhogy választottam két szokványosabbat, de annál inkább a mostani időjáráshoz illőt. Ráadásul az egyik a brüsszeli Wittamer kávézó és csokoládéműhely receptje, szóval kicsit a mostani lakhelyemhez is kötődik. Próbáljátok ki, és írjátok meg, hogy ízlett!
forrócsoki és croissant, hogy jól induljon a nap 🙂
Wittamer forrócsokoládé
Recept (kb 1 liter)
1 liter félzsíros tejszín/teljes tej*
225 g étcsokoládé
115 g tejcsokoládé
fél tk. őrölt fahéj
tetejére tejszínhab, csokireszelék (opcionális)
Egy lábosban melegítsünk össze negyed liter tejet a kétféle csokoládéval. Ha az összes csokoládé elolvadt, öntsük hozzá a maradék tejet, és szórjuk bele a fahéjat is, így melegítsük tovább. Egy kézi habverővel, vagy botmixerrel jól keverjük át, hogy teljesen sima és krémes legyen a forrócsokink.
*az eredetiben ún. “half-and-half” szerepel, ami habtejszín és teljes tej 1:1 arányú keveréke, kb. 10-12% zsírtartalmú. Ehhez a félzsíros tejszín áll a legközelebb, de ha ezt túl zsírosnak találjuk, használjunk csak teljes tejet, az is 3,6% körüli zsírtartalommal rendelkezik.
Én teljes tejjel készítettem, így lágy, krémes, de nem túl sűrű forrócsokit kaptam. Ha tejszínt használunk, sűrűbb állagot érhetünk el vele, de persze töményebb is lesz ezáltal. Érdemes kókusztejjel vagy mandulatejjel is kipróbálni, mert ezekből is nagyon finom forrócsoki készíthető.
brownie kockák
Ha még belénk fér, majszolhatunk a forrócsokink mellé egy kis brownie-t, hogy teljesebb legyen az élvezet. Ez a recept eredetileg Katherine Hepburntől származik, David csak javítgatott rajta itt-ott, például több csokit tesz bele. A legjobban azt szeretem a brownie-ban, hogy egy tálban össze lehet keverni (így nem kell annyit mosogatni), nem kell hozzá habot verni, gyakorlatilag elronthatatlan, pár perc alatt összedobható a tészta, aztán huszonöt perc múlva már kész is. Akkor jó, ha a közepe még szinte nyersnek tűnik (nem az, de ha tovább sütjük, akkor nagyon kiszárad, és elveszti a legjobb tulajdonságát, hogy szaftos). Egy cambridge-i brownie árustól azt a tippet kaptam, hogy ha bizonytalanok vagyunk, csak rázogassuk meg a tepsit, amiben sütjük a brownie-t, és ha a közepe egy kicsit még mozog, de már csak épphogy, akkor vegyük ki. Amíg hűl, még szilárdulni fog a tészta.
Dave és Kate kiváló brownie-ja
Recept
115 gramm sótlan vaj (én legtöbbször sósat használok, még soha nem tűnt fel senkinek, ráadásul az ilyen receptek a végén mindig odaírják, hogy plusz egy csipet só… akkor akár sós vaj is mehet bele nem? :))
115 gramm étcsokoládé (55%-osat használtam, de ízlés szerint mehet bele keserűbb csoki is)
200 gramm cukor (egyedül itt változtattam a recepten, mert ezt túlzásnak tartottam, így összesen 150 grammot tettem bele, fele kristálycukor, fele barna nádcukor)
2 tojás
fél tk vaníliaaroma (vagy 1 csomag vaníliás cukor, vagy akár igazi vanília kikapart magjai)
egy csipet só (én mondtam!)
50 gramm finomliszt (ezt helyettesíthetjük például mandulaliszttel, és akkor gluténmentes a recept, ráadásul még szaftosabb, ragacsosabb lesz)
100 gramm pirított dió vagy pekándió durvára vágva (elhagyható)
70 gramm étcsokoládé durvára vágva (vagy ha van, akkor csokoládé cseppek) (elhagyható)
A sütőt melegítsük elő 160 fokra, és vajazzunk ki egy kb. 20×20 cm-s tepsit (a brownie-t hagyományosan kocka alakú formában sütik, de ha nincs ilyenünk, akkor keressünk egy viszonylag kicsi tepsit, ami ehhez hasonló méretű). Vízfürdő fölött egy tálban összeolvasztjuk az étcsokoládét és a vajat. Jól elkeverjük, aztán levéve a tűzről, belekeverjük a cukrot, vaníliát. Ellenőrizzük, hogy nem forró-e a masszánk, aztán egyenként keverjük bele a két egész tojást is. Sima kézi habverőt használjunk, hogy ne váljon túlzottan levegőssé a tészta, mert akkor nem lesz olyan jó az állaga. A végén mehet bele a liszt, a dió és a csokidarabkák. A tésztát a kivajazott tepsibe öntjük, a tetejét elegyengetjük, és 160 fokon kb. 25-30 percig sütjük. A végefelé a rázogatós próbával ellenőrizzük, mennyire sült már át a sütemény. Ha már csak a közepe mozog egy kicsit, akkor vegyük ki a tepsit, és egy rácsra téve hagyjuk hűlni. Amíg langyos, egyenlő nagyságú kockákra vágjuk.
tömény csokis csoda
Langyosan és hidegen is isteni. Aki még szeretné halmozni az élvezeteket, kenhet csokimázat, vagy ganache-t a tetejére, vagy tálalhatja vaníliafagyival is.
Gondolkodás nélkül mondhatom, hogy ez a kedvenc sütim. Ti szeretitek a brownie-t? Mi a kedvenc csokis süti receptetek? Írjátok meg kommentben, és gyűjtsük össze a legjobbakat!
Forrás: David Lebovitz: The great book of chocolate. The chocolate lover’s guide with recipes. Ten Speed Press, Berkeley, 2004,
(Wittamer forrócsoki recept 97. o., Dave és Kate brownie-ja 111. o.)
Már csak egy hét és itt a brüsszeli csokifesztivál! (2015. 02. 6-8., Brüsszel Expo)
A kiállítók között három magyar cég is lesz, köztük természetesen a ChocoMe. Nagyon várom persze, hogy találkozzak Benoit Nihant-nal, aki dedikálni fogja a nemrég megjelent könyvét, és persze lehet majd nála kóstolni is! 🙂
A nagyszínpadon lesznek cukrászati bemutatók, a csokikészítők közül pedig többen is fognak előadást, kóstoltatást tartani mindhárom napon (például Nihant is! :)). Nem maradhat el majd a csokis divatbemutató, ahol csokiból készült ruhakölteményekben vonulnak fel a modellek, illetve lesz színes kiállítás is a csokoládé történetéről, csokis tetoválás, csokiszobrok.
A belépő elővételben 8.50 euró, a helyszínen pedig pénteken 8.50, szombaton és vasárnap 10 euró.
Természetesen jön majd képes beszámoló!
Múlt héten végre elmentünk Antwerpenbe, és jól bevásároltam polikarbonát formákból a Chocolate World üzletében. Óriási helyről van szó, ahol mindent, de tényleg mindent, ami a csokikészítéshez és cukrászati termékek elkészítéséhez szükséges, meg lehet találni. Vannak tálak, sütőformák, eszközök, kiszúrók, szilikonformák, gépek, és persze a legfontosabb termékük az általuk gyártott szinte végtelen mennyiségű polikarbonát forma. Voltak konkrét elképzeléseim is, hogy milyen formákat szeretnék, de az akciósak között is találtam pár használhatót. Az egyik ilyen forma volt az, amit aztán a hétvégén ki is próbáltam. Nagyon meg vagyok elégedve vele, igazán szép forma és nagyon változatosan dekorálható. Biztosan lesz még vele csoki a blogon!
bonbonformák. ez csak egy sor a sokból 🙂többi hozzávaló
A bonbon ízvilágát az adta, hogy még decemberben kérdezte a főnököm, hogy vannak-e tipikus magyar ízek, amit bonbonban meg lehetne mutatni. Rögtön hozzátette, hogy ne a pirospaprikát mondjam :). A mák ugrott be elsőként, mondtam is neki, de úgy tűnt, nem nagyon tudta hova tenni. Itt legfeljebb a kenyerek tetejét szórják meg vele, másra nem használják, csak nagyon kis kiszerelésben kapható, daráltat nem is kapni (talán csak a lengyel boltban). Így aztán el is kezdtem tervezni, milyen mákos bonbont kéne készíteni, hogy megmutassam neki. Sokféle ízkombináció eszembe jutott (majd azért ezek is előkerülnek előbb-utóbb), de maradtam a klasszikusnak számító citromos mákos verziónál, fehércsokis burokkal. Jól jött ez, mert a fehércsokis burok készítését mindenképp szerettem volna még gyakorolni.
1. lépés: sárga színű kakaóvajas vonal2. lépés: színtelen kakaóvajas festés és egész mák beszórása
Kicsit nehezítettem magamnak a dolgon, mert az új formát mindenképpen színezni is szerettem volna. Még korábban vettem egy tubus sárga színű kakaóvajat, ebből olvasztottam meg egy keveset, kevergetéssel visszahűtöttem, aztán egy vékony ecsettel kikentem a forma mélyedését. Az is biztos volt, hogy valahogy a mákot kívülről is láthatóvá szeretném tenni a burkon, így színezetlen kakaóvajat is a fenti módon ecsettel felvittem a forma egy részére, és azonnal rászórtam egy csipet egész mákot, hogy beleragadjon. Utólag úgy gondolom, hogy vagy bele kellett volna keverni a kakaóvajba, vagy pedig a burok kiöntése előtt temperált fehércsokival is egy vékony réteget kellett volna kenni rá, mert kicsit lyukacsos lett így a bevonat felülete.
mákvirág 🙂
Recept
1 dl habtejszín (30%-os)
1 biocitrom reszelt héja
1 ek. egész mák
200 g fehércsoki (nálam Callebaut Velvet 33%) – a nagyon magas kakaóvajtartalom miatt nem émelyítően édes az íze
2 tk. darált mák
2 tk. mákolaj (nálam Donum Terrae)
a formánk nagyságától függően 250-400g fehércsokoládé
porított kakaóvaj (temperáláshoz, opcionális)
A dekorálás után temperált fehércsokival elkészítettem a burkot. A töltelék fehércsokis ganache volt, amihez a felforralt tejszínben egy órán át áztattam egy biocitrom reszelt héját és egy teáskanálnyi egész mákot. Az olvasztott fehércsokihoz három részletben hozzákevertem az újramelegített citromos-mákos tejszínt, végül kevertem még bele darált mákot és mákolajat (vaj helyett, mert karácsonykor nyertem egy üveggel a sokkicsi jótékonysági tombolán, és mert olyan isteni mák íze van!).
A kihűlt krémet nyomózsákba töltöttem, és pár milimétert hagyva megtöltöttem vele a bonbonhüvelyeket. Lefóliázva hűtőbe tettem a formát amíg a ganache megkötött, majd újratemperáltam a maradék fehércsokit és lezártam a bonbonokat.
A legvégén maradt még egy kis fehércsokim, amibe gyorsan elkevertem egy nagy kanál egész mákot, és még egy új formát is kipróbáltam, sárgával megfröcskölt mákos fehércsoki macskanyelveket készítettem! Nagyon teszenek az új formák, mondanom sem kell! 🙂
mákos macskanyelvek
Ti szeretitek a mákot? Milyen más magyar hozzávalót tennétek még bonbontöltelékbe? Írjátok meg kommentben!
Új rovatot indítok a blogon. Már volt egy összesített kóstolós beszámolóm néhány brüsszeli csokikészítőről, de azok még csak kezdeti tapogatózások voltak. Úgy döntöttem, hogy ha már kóstolok, akkor részletesebben is bemutatom az adott készítőt, és részletesebb leírást adok a termékekről is.
Elsőként egyik aktuális kedvencemet Benoit Nihant-t választottam, aki már feltűnt a blogon az első nagy kóstolós tesztnél is. Lássuk csak, ki is ő valójában, és pontosan milyen csokik kerülnek ki a keze alól.
Benoit Nihant, saját magát nem is csokikészítőnek, hanem egyenesen (cacaofévier) kakaóbab-feldolgozónak mondja, ugyanis ő a ‘bean-to-bar’ vonalat képviseli, saját maga dolgozza fel a pörköletlen kakaóbabokat, és ezekből készíti kiváló minőségű táblás csokijait. A nagyon igényesen kialakított, dinamikus felületű honlapján található leírás szerint a világon mindössze körülbelül 15 ilyen csokoládékészítő van, a többiek mind nagyüzemi gyártás során előállított csokoládé alapanyaggal dolgoznak (pl. Callebaut, Belcolade, Valrhona).
Benoit eredetileg egy multinacionális cégnél dolgozott projektvezetőként, de a harmincas évei közeledtével elgondolkodott, mit is szeretne igazán csinálni. Feleségével Anne-nal (aki szintén menedzsmentet tanult és bankban dolgozott) belevágtak, hogy elkészítsék Belgium legfinomabb csokoládéját. Már az elején úgy döntöttek, hogy a legjobb kakaóbabok kiválasztásában is részt szeretnének venni. A kakaóbabokat aztán a saját műhelyükben pörkölik, hagyományos módon, kőmalomban őrlik és végül konsírozzák. Az első műhelyüket még 2007-ben alakították ki Benoit szülői házának garázsában Liege közelében. Azóta több boltjuk is van, és már a harmadik bővítésre készülnek a műhelyükben (új helyen).
Szoros együttműködésben dolgoznak az ültetvényekkel, hiszen nemcsak a talajminőség, a napsütés és a termesztett kakaóbab fajtája, hanem a termesztők szakértelme is létfontosságú az elkészített csokoládé végleges ízének kialakulásában. Az egyes ültetvények egyediségét is igyekeznek megőrizni, így nem keverik a különböző ültetvényekről származó kakaóbabokat. Ezáltal nemcsak területszelektáltak (single origin), hanem ültetvényszelektáltak (single plantation) is a csokoládéik. Mivel a legjobb minőségű kakaóbabok (fine flavour cocoa) a teljes termelés mindössze 1%-át teszik ki, sokáig kell keresgélni, míg ilyet talál az ember. Ezek különlegessége, prémium minősége, és az, hogy közvetlenül a termelőtől vásárolják őket, természetesen a kakaóbabok árán is meglátszik. Ezek jóval drágábbak, mint a new york-i tőzsdén jegyzett piaci ár, így viszont az ültetvényen dolgozók megfelelő fizetéshez jutnak, és be tudnak fektetni az erjesztési, szárítási technikák fejlesztésébe.
Elsősorban természetesen a bean-to-bar táblák adják a termékpaletta gerincét. De vannak még vágott és töltött bonbonok, trüffelek, mendiant-ok (csokitallérok), sós karamell szósz, kakaópor, forrócsoki alap, kakaóbabtöret, mogyorókrém, csokiba mártott kandírozott gyümölcsök (nemcsak narancshéj vagy citromhéj, hanem mandarin, grapefruit és gyömbér is), és mandula, pekándió drazsé. Könyvet is írt, ahol elmeséli, hogyan vált bean-to-bar készítővé, és hogyan is lesz a kakaóbabból csokoládé, valamint receptekkel is szolgál.
A kínálatból most 5 táblát mutatok be, amelyeket volt szerencsém megkóstolni.
Venezuela, Chuao, a legnagyobb kedvenc
1. Venezuela, Chuao, 74%-os étcsokoládé, Criollo babokból, 76 órán át konsírozva.
Összetevők: Criollo kakaóbabok, nádcukor, kakaóvaj. Emulgeálószert, aromát nem tartalmaz.
Ez volt a legelső Nihant-féle csoki, amit még a londoni csokifesztiválon kóstoltam. Korábban már írtam róla a nagy étcsoki kóstolós házi feladatom során, hogy elsőre azt hittem, tejcsokival van dolgom, annyira lágy, finom íze volt. Még most is hihetetlen számomra, hogy ilyen magas kakaótartalmú csokiról van szó. Abszolút nem keserű, nincs kellemetlen utóíze, csak a finom kakaóíz.
Madagaszkár, Sambirano völgy, ropogós és gyümölcsös
2. Madagaszkár – Sambirano-völgy, 72%-os étcsokoládé kakaóbabtörettel, Trinitario babokból, 70 órán át konsírozva.
Összetevők: Trinitario kakaóbabok, nádcukor, kakaóvaj, kakaóbabtöret. Emulgeálószert, aromát nem tartalmaz.
Másik kedvenceim a madagaszkári csokik, ezeknek is mindig van egy annyira sajátos íze, ami mindig magával ragad. Ez már karakteresebb ízű, mint a venezuelai (pedig 2%-kal kevesebb a kakaótartalma), erőteljes bogyós gyümölcsös ízvilága van, amit a rászórt kakaóbabtöret még intenzívebbé tesz.
3. Madagaszkár – Ambolikapiky, 72%-os étcsokoládé, Trinitario babokból, 70 órán át konsírozva.
Összetevők: Trinitario kakaóbabok, nádcukor, kakaóvaj. Emulgeálószert, aromát nem tartalmaz.
Madagaszkári csoki, mégis egész más ízvilágot képvisel, mint az előző. Ahogy elkezd olvadni, azonnal érezhető egy citrusos savasság, de nem bántó, inkább csak fel-feltűnik itt-ott a nyelven, ezt pedig szépen kiegészíti a meggyre hasonlító édeskés ízjegy.
Equador bio, tonkababbal, melengetően fűszeres
4. Equador-i 73%-os bio étcsokoládé tonkababbal, (nincs adat a felhasznált babok fajtájáról és a konsírozásról)
Összetevők: bio kakaóbabok, bio nádcukor, bio kakaóvaj, bio tonkabab. Emulgeálószert, aromát nem tartalmaz.
Nagyon szeretem a tonkababot, mert olyan jó fahéjas-vaníliás ízvilága van. Ezt a 73%-os étcsokit is gyönyörűen megszelidíti, nincs nyoma keserű íznek, savasságnak. Majdnem olyan ez is, mintha tejcsoki lenne. Az állaga ugyanolyan selymes, könnyen olvadó, mint a korábbi tábláké, szóval ez is biztosan sokáig konsírozták.
5. Equador-i 52%-os bio tejcsokoládé citromos mirtusszal, (nincs adat a felhasznált babok fajtájáról és a konsírozásról)
Összetevők: bio kakaóbabok, bio nádcukor, bio kakaóvaj, bio tejpor, bio citromos mirtusz. Emulgeálószert, aromát nem tartalmaz.
Kakukktojás a sorban ez a tejcsokoládé. Igaz, nem is olyan, mint a megszokott tejcsokik, hiszen 52%-os kakaótartalommal rendelkezik. Ennyivel már étcsokinak is elmenne, de a tejpor hozzáadása miatt lesz tejcsoki belőle. Nagyon tetszenek az úgynevezett ‘dark-milk’ vagy ‘strong milk’ csokoládék, azaz magas kakaótartalmú tejcsokoládék, mert lágyabbak, mint az étcsokoládék, de nem bántóan édes az ízük. Igazán jól kihozzák a kakaó igazi ízét. Ennél a csokinál pedig a hozzáadott ausztráliai citromos mirtusz (ami nem ugyanaz, mint a citromverbéna, mint utólag megtudtam) nagyon kellemes citrusos frissességet ad a csokoládénak anélkül, hogy tolakodó lenne.
Ha negatívumot kellene írnom, csak egy dolog jut eszembe (azon kívül, hogy túl gyorsan elfogy), hogy hiába egyszerű kockás felosztású a tábla, a vékonysága miatt soha nem a törésvonal mentén törik, hanem teljesen random módon (úgy tűnik, pont a törésvonalak mentén vastagabb a csoki, így ott jobban egyben marad..)
Karácsonyra kaptunk ajándékba egy közepes méretű BN bonbonválogatást is. A csomagolás nagyon letisztult és látszik, hogy itt is adtak a minőségre. A natúr színű, kemény dobozkában találunk egy kis színes füzetkét, ahol minden bonbonról megtudhatjuk, milyen ízű, és a cégről is kapunk néhány információt. Ezalatt volt még egy kis kártya is, amiből kiderült, hogy ezt a dobozt a Marlene nevű alkalmazottjuk csomagolta. Szerintem ez egy nagyon kedves és személyes gesztus.
kicsomagolás lépésről lépésre (közben már elfogyott néhány bonbon :))
A körültekintő csomagolás alatt pedig ott sorakoztak az egyszerű, téglalap alakú mártott bonbonok, változatos díszítéssel (transzferfólia, struktúrafólia, színes ecsetvonás, mártóvillás dombornyomat, rászórt feltét). A kis füzet segítségével el is kezdtük kiválogatni az igazán izgalmasnak tűnő ízeket. Összesen 20 bonbon volt a dobozban: venezuelai, equadori és sao tomé-i területszelektált kakaóbabokból készült étcsoki ganache, fahéjas, gyömbéres, szecsuáni borsos, levendulás, kakukkfüves-narancsos, jamaikai borsos, édesgyökeres, kávés-csillagánizsos, tonkababos, pirított szezámmagos, earl grey teás ganache, ropogós mandulapraliné, ropogós négyfűszeres mogyorópraliné, 70%-os mandulamarcipán, pisztáciamarcipán, réteges fügezselés-málna ganache, sós karamell.
a teljes 20 darabos bonbonválogatás (kép forrása)az egyes bonbonok képe és leírása franciául, hollandul és angolul
Természetesen, ismerve a táblás csokikat nagyon nagy elvárásokkal kóstoltuk meg ezeket a bonbonokat. Annyiban mondanám csak, hogy csalódtunk, hogy átütőbb, intenzívebb ízeket vártunk. De összességében mindegyik nagyon finom volt, a ganache-ok és a pralinék állaga is tökéletesen krémes, lágyan olvadós volt. Nem volt semminek fura utóíze, de ahogy írtam, kicsit lehettek volna merészebbek a fűszerezéssel. (Vagy csak mi vagyunk nagyon vad csokikhoz szokva?). A legjobb talán a kakukkfüves narancsos volt, mivel ez az ízkombináció szinte minden csokikészítőnél feltűnik, de itt éreztem először igazán a kakukkfű ízét, sehol máshol. Szóval ezért jár a pirospont :). A gyümölcszselés réteges bonbonnál érdekes párosítás volt a füge-málna, de sajnos a fügezselé nagyon vékony réteg volt csak, így nem igazán tudott érvényesülni, a málna aromája szinte teljesen elnyomta szegényt. A marcipánoknak nagyon jó állaga volt és egyáltalán nem a cukor dominált bennük, hanem a mandula/pisztácia. Nem csoda, hisz volt bennük “anyag” bőven.
Ha ajánlanom kellene, mindenképp inkább a táblás csokikat ajánlanám elsőként, de a bonbonválogatással sem lehet nagyon mellélőni. Végszónak tényleg csak annyit írnék, hogy legalább egyszer mindenki próbálja ki Benoit Nihant táblás csokijait, mert összehasonlíthatatlanul fenomenális az ízük! Én teljesen rákattantam 🙂
Ti kóstoltátok már? Melyik a kedvencetek? Írjátok meg kommentben!
A csokis kurzuson említés szintjén szó volt arról a technikáról, amikor magvakat, aszalt gyümölcsöket csokival vonnak be. Ebből lesz a Dunakavics, az M&M’s, vagy a csokis aszalt áfonya. Ez a művelet angolul a ‘panning’, magyarul pedig a drazsírozás nevet viseli. Sajnos itthoni körülmények között aligha fogunk tudni olyan tökéletesen gömbölyded és színes, fényes drazsékat gyártani, mint a fentebb említettek, de ízben abszolút utolérhetjük, sőt túl is szárnyalhatjuk őket. Fényesítés helyett valamilyen porba vagy durvább szemcséjű anyagba hempergethetjük a csokiba mártott finomságokat (porcukor, kakaópor, kókuszreszelék, kristálycukor, kekszmorzsa, liofilizált gyümölcspor, darált mák, stb., ezeket természetesen fűszerezhetjük is).
Részletesebben természetesen megint Praliné Zsuzsi oldalán találkoztam a jelenséggel, ő nagyon jó fázisfotókkal is segít az elkészítésben. Megint egy olyan dolog ez, ahol határtalan a kombinációk száma mind a felhasznált magvak, aszalványok, mind pedig az ezekhez társított fűszerek, liofilizált gyümölcsökből készített porok, és természetesen a választott csokoládé terén.
A mostani drazsénak az a prózai háttere, hogy költözés során előkerült néhány zacskó sós makadámdió, aminek egy részéből önmegtartóztatás céljából gasztroajándékot készítettem (különben lehet, hogy egy ültő helyemben elrágcsáltam volna mindet, és akkor most nem írnám ezt a bejegyzést.. :)). Kicsit vacilláltam, hogy zavaró lesz-e a só, de aztán úgy gondoltam, hogy mostanában amúgyis egyre többen rájöttek már, hogy a sós csoki milyen finom (nem beszélve a sós karamellről…), tesztelem kicsit az ismerősök ízlelőbimbóit. Egy szűrőben azért picit leszitáltam a felesleges sót, hogy mégse legyen annyira vad.
A drazsé készítés legfontosabb titka az előkészítés. Kezdjük el megolvasztani a bevonáshoz használt csokoládét. Közben egy nagy tálba tegyük ki a hempergetéshez szánt port. Sokkal többre van szükség, mint ami majd rátapad a drazsékra, de a bevonás után ez újra felhasználható a következő drazsézásnál, vagy süteményekbe is elhasználhatjuk (pl. cukrot, kakaóport). Tegyük oda egy tálban a magvakat vagy aszalt gyümölcsöket, amiket be szeretnénk csokizni. A megolvasztott csokoládét tetszés szerinti módon temperáljuk.
Apránként adagoljuk a temperált csokit a bevonásra váró makadámdiókra. Folyamatosan kevergessük, hogy a csoki minden szemet vékonyan, de egyenletesen bevonjon. Közben a csokoládé tovább hűl, és elkezd megkötni. Addig adagoljuk tovább a temperált csokit, amíg a kívánt vastagságot el nem éri a bevonatunk (vagy el nem fogy a csokink).
Ha már nagyon tapadnak a drazsék, és túlságosan összeállnának, mindenképpen el kell kezdenünk őket átpakolni a hempergetős tálba. Megintcsak kisebb adagokban dolgozzunk, így elkerülhető, hogy több mag összetapadjon, és óriásdrazsék szülessenek (főleg apróbb szemű mogyóró, kávészem, aszalt áfonya stb. esetén fontos ez). Érdemes vékony gumikesztyűt húzni az utolsó művelethez, így tisztábban tudunk dolgozni, és szét tudjuk választani az összetapadt szemeket. Jól forgassuk át a drazsékat, majd hagyjuk őket kb. negyed órát pihenni a tálban. Ekkor már biztosak lehetünk benne, hogy a csoki megkötött, egy szűrőbe téve leszitálhatjuk a felesleges kakaóport a drazsékról, és már készen is vagyunk.
De vigyázat! Nagyon addiktív, ha tehetjük, inkább ajándékozzuk el 🙂
Francia nyelvterületen nagyon népszerűek, de már szinte mindenhol megtalálhatjuk ezeket a magvakkal és aszalt gyümölcsökkel díszített csokitallérokat. A “mendiant” francia elnevezésük szó szerint koldust jelent, ami a négy fő koldulórendre utal. A hagyományos provence-i karácsonyi 13 desszert négy eleme ugyanis a mandula (kármeliták), aszalt füge (ferencesek), mazsola (dominikánusok), és mogyoró/dió (ágoston rendiek). Mivel főként ezeket a magokat és gyümölcsöket használják a csokitallérok díszítésére és ízesítésére, rajtuk ragadt a mendiant név.
magvak, aszalt gyümölcsök és csokoládé
Manapság persze már sokkal nagyobb kínálat van mind magokból, mind aszalt gyümölcsökből, így nem kell ragaszkodni az eredeti változathoz, bármi mást is szórhatunk a kis korongokra. Kezdőknek is ideális lehet, hiszen csak a temperálást kell abszolválni, utána már nincs más dolgunk, mint kis korongokat formázni a temperált csokiból egy sütőpapírra, és megszórni az általunk választott gyümölcsökkel, magvakkal. Alapnak használhatunk ét-, tej- vagy fehércsokit is. A többinek pedig tényleg csak a fantázia szabhat határt.
Néhány ötlet: kesudió, brazildió/paradió, dió, földimogyoró, pisztácia, makadámdió, hántolt napraforgó mag (szotyi :)), tökmag, fenyőmag, aszalt gyümölcsök (vörösáfonya, szilva, mangó, papaya, ananász, körte, alma, datolya, gyömbér), kandírozott narancshéj és citromhéj, kakaóbabtöret, kókuszreszelék vagy kókusz chips, fűszerek (fahéj, kardamom, só, chilli, kávé). A magvaknak jót tesz egy kis pörkölés, még jobban kihozza az ízüket. Ehhez egy serpenyőt felhevítünk, és pár percig rázogatjuk benne a magvakat (nyilván mérettől is függ, mennyi idő kell nekik), ha már érezzük az illatukat, akkor jók (vagy ha már látjuk, hogy nagyon pirulnak. Sütőpapírra téve egy tepsin a sütőben is piríthatjuk őket, ilyenkor gyakran kevergessük meg őket, hogy egyenletesen piruljanak. Néhány perc 175 fokon itt is elég.
vigyázat! gyorsan fogy 🙂
Bevallom, én szeretem, ha a kis tallérjaim mind ugyanakkorák, ezt viszont a kanállal csepegtetéssel nem könnyű elérni. Ilyenkor kicsit csalni szoktam, és egy kiürült bonbonos doboz üregeit használom (de lehet jégkockatartó, muffin forma, macaron sütő szilikonlap). Előtte természetesen áttörlöm (ha kell el is öblítem), és egy vattapamaccsal kicsit kipolírozom a mélyedéseket, hogy szép fényes legyen a csoki, mikor kifordítom a formából.
ideális gasztroajándék
A tallérok, amiket nemrég csináltam, még formabontóbbak, mivel a formám nem kerek, hanem négyszögletes volt. A lényeg ettől még ugyanaz, finom, vékony és roppanós csokiréteg, rajta pedig mindenféle finom rágcsálnivaló. Karácsonyi ajándéknak is tökéletes, hiszen előre elkészíthető, nem gyorsan romló gasztroajándék. Tartsuk légmentesen zárható dobozban, az egyes rétegek közé pedig tegyünk sütőpapírt, hogy ne karcolják meg egymást.
kávé vagy forrócsoki mellé is jól esik elrágcsálni egy-két tallért
“Ronda és finom”, ez a szlogen jól bevésődött szerintem mindenki agyába, annyiszor elhangzott a reklámokban, amikor még kapható volt ez a csoki Magyarországon. Furcsamód, akárkivel beszéltem róla eddig, mindig nagy nosztalgiázás alakult ki, és úgy tűnik ezt a csokit mindenki nagyon szerette és még most is hiányolja a boltok polcairól. Pedig állítólag azért vonták ki a forgalomból, mert nem volt elég nagy rá a kereslet. Kicsit utánanéztem a neten, és Ausztráliában például még kapni, szóval, ha valaki véletlenül arra téved, ne hagyja ki 🙂 A többieknek pedig itt van egy adag Chokito reklámfilm nosztalgiázás gyanánt 🙂
nomen est omen
Még tavasszal, pont a férjem névnapjára kerestem valami jó kis ajándékot, amikor megláttam Praliné Zsuzsi oldalán a házi készítésű Chokito receptjét. Ez az, gondoltam, és másnap már vettem is puffasztott rizst és puffasztott amarántot is. Mivel úgy emlékeztem, hogy gömbölyűek voltak a Chokiton a rizsszemek, de a bolti puffasztott rizs hosszúkás formájú, ezért mindkettővel kipróbáltam.
Zsuzsi receptjén annyit változtattam, hogy a fudge-ból háromszoros mennyiséget készítettem, mert pont ennyi sűrített tej van az itteni konzervben, amit vettem, és így kézenfekvőbb volt. Az alapba pedig nem fehércsokit, hanem a Belcolade karamell ízű tejcsokiját tettem, hogy még karamellosabb legyen az ízhatás, illetve én maradtam az eredeti tejcsokival bevont változatnál.
Recept
390 g cukrozott sűrített tej
210 g cukor
90g méz
120g vaj
1kk szódabikarbóna
180g karamell ízű tejcsokoládé (vagy sima tejcsoki/fehércsoki)
egy csipet fleur de sel
300g tejcsokoládé
30 g porított kakaóvaj a temperáláshoz
egy műzlistálnyi puffasztott rizs/puffasztott amaránt
A fudge-hoz a csokin és a són kívül minden hozzávalót egy lábosba teszünk és alacsony fokozaton melegíteni kezdjük. Először megvárjuk, hogy a cukor teljesen elolvadjon (ne lássuk a kristályokat), csak utána tesszük magasabb hőfokra. Addig főzzük, folyamatos kevergetés mellett, amíg karamelles színű lesz és besűrűsödik, valamint eléri a 116 °C-ot. Ekkor levesszük a tűzről és a tetejére szórjuk az apróra vágott csokit és a sót, de nem keverjük el, hanem hagyjuk hűlni. Én egy korábbi, elrontott fudge óta utánaolvastam, és elvileg 60 fokig kell hűlnie, csak azután szabad megkeverni, úgyhogy én ehhez tartom magam, és eddig még mindig jól sikerült. Szóval, amikor 60°C-ra hűlt, alaposan elkeverjük benne a tetején lévő csokit és sót, aztán egy sütőpapírral bélelt szögletes formába/tepsibe öntjük (én egy 21×21 cm-s fém piteformát használtam, de ebben túl vékony lett a fudge, szóval érdemesebb kisebb keretet/tepsit/hőálló dobozt keresni. Jobb híján én még langyos állapotában félbe hajtottam a fudge-ot, és így dupláztam meg a vastagságot). Elegyengetjük a tetejét, és megvárjuk, hogy teljesen kihűljön és megszilárduljon. Ha kihűlt, hosszúkás szeletekre vagy kockákra vágjuk.
A tejcsokoládét vízfürdő fölött megolvasztjuk, aztán porított kakaóvajjal temperáljuk. Egyenként megmártjuk a fudge szeleteket a temperált csokoládéban egy mártóvilla/sima villa segítségével, és lecsepegtetés után a puffasztott rizses/amarántos tálkába tesszük. Kézzel segíthetjük, hogy a tetején kívül (ez lesz a talp) mindegyik oldalon befedjék a puffancsok. Óvatosan kiszedjük és egy sütőpapírra tesszük, hogy megkössön rajta a csoki. Mikor minden szeletet bevontunk a puffaszott rizsszemekkel, újból a temperált csokis tálunkban mártjuk meg, a sima felükkel lefelé (ez lesz a talp). Lecsepegtetés után újból sütőpapírra tesszük, amíg a csoki megdermed.
meztelen chokitok 🙂
Ahogy a képen is látszik, próbálkoztam az eredeti, hosszúkás szelet formával, de azt hiszem a félbehajtás miatt meg túl vastag lett a fudge réteg, ezért aztán vágtam kockákat is, és a szélekből pedig golyókat is formáztam, amikor még viszonylag puha volt a fudge. Az amaránttal könnyebb volt dolgozni, mivel sokkal apróbb szemű, egyenletesebben befedte a szeleteket, de pont emiatt nem is annyira látványos, miután elkészül a végső csokiburok. A puffasztott rizsszemeket kézzel is még jól rányomkodtam, hogy biztosan odatapadjanak, és ne essenek le a második csokizásnál.
A férjem teljesen odáig volt tőle, és azonnal be is falt jónéhány kockát 🙂 Szerintem egyébként nem is annyira ronda, de annál finomabb!
finom falat
Rólam
Szia, örülök, hogy itt vagy! Lilla vagyok, a Kakaó Nagykövet, és ezen az oldalon szeretném megosztani veled a kakaó és a craft bean-to-bar csokoládék iránti szenvedélyemet.
Ha felkeltettem az érdeklődésedet, szeretettel várlak valamelyik csokoládékóstolómon!
