Nem fogok meglepetést okozni, megint Paul A. Young receptjéhez nyúltam vissza. Régebben már kipróbáltam egyszer, de akkor túl sós lett, mert vakon bízva a receptben mind a 10 gramm sót belekevertem a krémbe. Most viszont már óvatosabb voltam. Camargue-i sóvirágot használtam, mert az ilyen recepteknél elengedhetetlen, hogy a kezünk ügyébe kerülő legjobb minőségű sót használjuk. A recepten annyit módosítottam még, hogy kevertem bele egy evőkanálnyi glükózszirupot a cukor kikristályosodásának megelőzésére. Ez ráadásul a krém eltarhatósági idejét is meghosszabbítja (már ha egyáltalán kitart pár napnál tovább). A muscovado cukornak hála (lágy barnacukor) nagyon finom, enyhén füstös, melaszos íze van, semmiképpen sem túl édes. A hozzáadott tejcsokoládé pedig még krémesebbé, teltebbé teszi az ízét. Ráadásul pofonegyszerű elkészíteni!
Ha nem csak kanalazgatni szeretnénk, próbáljuk ki kalácsra, pirítósra kenni, csurgassunk egy keveset a fagyi tetejére vagy palacsintára, keverjünk örvényeket a brownie nyers tésztájába, vagy töltsünk vele bonbont. Garantált lesz a siker!
Recept
10 dkg vaj (sós vagy sótlan, ízlés szerint, de a sózás előtt érdemes megkóstolni, mennyire jön ki a vaj sóssága)
10 dkg muscovado cukor (vagy lágy barnacukor)
100 ml zsíros tejszín (30%-os)
1 evőkanál glükózszirup (vagy méz, de keressünk semlegesebb ízű fajtát) /ez nem szerepel a receptben/
4 dkg jó minőségű tejcsokoládé (apró darabokra törve)
2-3 gramm jó minőségű tengeri só, fleur de sel
Egy vastagabb falú lábosban közepes lángon feltesszük a vajat és a cukrot. Folyamatosan kevergessük, hogy a vaj teljesen elolvadjon és a cukor is szépen feloldódjon, eggyé váljon az olvasztott vajjal. Körülbelül öt perc múlva teljesen egynemű, fényes, selymes krémet kapunk. Belekeverjük a glükózszirupot (vagy mézet), és amikor az teljesen feloldódott, lehúzzuk a lábost a tűzről. Nagyon óvatosan hozzáöntjük a tejszínt, vigyázzunk, mert fröcskölhet, és jól elkeverjük. Kislángra visszatesszük, hogy a hozzávalók jól összeolvadjanak, de a karamell ne égjen el. Beledobjuk az apróra tört tejcsokoládét és a sót is. Jó alaposan elkeverjük. Ennél a módszernél a nagyobb szemcséjű só nem fog elolvadni, hanem kisebb darabok maradnak a krémben. Ez jó lehet, ha szeretünk néha egy sókristályra bukkani az édes krémben, de aki nem szereti, annak azt ajánlom, hogy a tejszínben oldja fel a sót, és aztán öntse csak a karamellhez.
A forró krémet sterilizált befőttesüvegbe öntjük, miután kihűlt, hűtőben tároljuk. Ilyenkor egy kicsit megdermedhet, de szobahőmérsékleten ismét gyönyörűen folyós, jól kanalazható.
Ti szeretitek a sós karamellt vagy a sós csokit? Van esetleg kedvencetek? Írjátok meg kommentben!
Forrás:
Paul A. Young: How to make chocolates. Lakeland, 2014. (Award-winning sea-salted caramel, 29. o)
