A csokis kurzuson említés szintjén szó volt arról a technikáról, amikor magvakat, aszalt gyümölcsöket csokival vonnak be. Ebből lesz a Dunakavics, az M&M’s, vagy a csokis aszalt áfonya. Ez a művelet angolul a ‘panning’, magyarul pedig a drazsírozás nevet viseli. Sajnos itthoni körülmények között aligha fogunk tudni olyan tökéletesen gömbölyded és színes, fényes drazsékat gyártani, mint a fentebb említettek, de ízben abszolút utolérhetjük, sőt túl is szárnyalhatjuk őket. Fényesítés helyett valamilyen porba vagy durvább szemcséjű anyagba hempergethetjük a csokiba mártott finomságokat (porcukor, kakaópor, kókuszreszelék, kristálycukor, kekszmorzsa, liofilizált gyümölcspor, darált mák, stb., ezeket természetesen fűszerezhetjük is).
Részletesebben természetesen megint Praliné Zsuzsi oldalán találkoztam a jelenséggel, ő nagyon jó fázisfotókkal is segít az elkészítésben. Megint egy olyan dolog ez, ahol határtalan a kombinációk száma mind a felhasznált magvak, aszalványok, mind pedig az ezekhez társított fűszerek, liofilizált gyümölcsökből készített porok, és természetesen a választott csokoládé terén.
A mostani drazsénak az a prózai háttere, hogy költözés során előkerült néhány zacskó sós makadámdió, aminek egy részéből önmegtartóztatás céljából gasztroajándékot készítettem (különben lehet, hogy egy ültő helyemben elrágcsáltam volna mindet, és akkor most nem írnám ezt a bejegyzést.. :)). Kicsit vacilláltam, hogy zavaró lesz-e a só, de aztán úgy gondoltam, hogy mostanában amúgyis egyre többen rájöttek már, hogy a sós csoki milyen finom (nem beszélve a sós karamellről…), tesztelem kicsit az ismerősök ízlelőbimbóit. Egy szűrőben azért picit leszitáltam a felesleges sót, hogy mégse legyen annyira vad.
Recept
20 dkg sós makadámdió
10 dkg tejcsokoládé
5 dkg cukrozatlan kakaópor
A drazsé készítés legfontosabb titka az előkészítés. Kezdjük el megolvasztani a bevonáshoz használt csokoládét. Közben egy nagy tálba tegyük ki a hempergetéshez szánt port. Sokkal többre van szükség, mint ami majd rátapad a drazsékra, de a bevonás után ez újra felhasználható a következő drazsézásnál, vagy süteményekbe is elhasználhatjuk (pl. cukrot, kakaóport). Tegyük oda egy tálban a magvakat vagy aszalt gyümölcsöket, amiket be szeretnénk csokizni. A megolvasztott csokoládét tetszés szerinti módon temperáljuk.
Apránként adagoljuk a temperált csokit a bevonásra váró makadámdiókra. Folyamatosan kevergessük, hogy a csoki minden szemet vékonyan, de egyenletesen bevonjon. Közben a csokoládé tovább hűl, és elkezd megkötni. Addig adagoljuk tovább a temperált csokit, amíg a kívánt vastagságot el nem éri a bevonatunk (vagy el nem fogy a csokink).
Ha már nagyon tapadnak a drazsék, és túlságosan összeállnának, mindenképpen el kell kezdenünk őket átpakolni a hempergetős tálba. Megintcsak kisebb adagokban dolgozzunk, így elkerülhető, hogy több mag összetapadjon, és óriásdrazsék szülessenek (főleg apróbb szemű mogyóró, kávészem, aszalt áfonya stb. esetén fontos ez). Érdemes vékony gumikesztyűt húzni az utolsó művelethez, így tisztábban tudunk dolgozni, és szét tudjuk választani az összetapadt szemeket. Jól forgassuk át a drazsékat, majd hagyjuk őket kb. negyed órát pihenni a tálban. Ekkor már biztosak lehetünk benne, hogy a csoki megkötött, egy szűrőbe téve leszitálhatjuk a felesleges kakaóport a drazsékról, és már készen is vagyunk.
De vigyázat! Nagyon addiktív, ha tehetjük, inkább ajándékozzuk el 🙂
