Boszorkánypogácsa – Szakácsmustra 9.

Amióta jobban követem a gasztroblogos játékokat, mindig újabb kiírásokat találok. Így akadtam rá a Szakácsmustra nevű játékra is, ahol a téma mindig egy adott szakács, híres séf, akinek a receptjeiből kell valamit elkészíteni. Az aktuális játék a Fűszermánia blogon fut, és a téma pedig nem más, mint Lajos Mari receptjei.

Nem hiszem, hogy őt bárkinek be kellene mutatnom. Én már kisgyerek korom óta ismerem, mert a komplett 99 receptes gyűjteményünk megvan otthon, a könyvekben pedig van egy rakás Nők Lapjából kitépett recept is tőle. Gyermekkoromban ráadásul gyakran fogtam magam, kikerestem a gyűjteményből a süteményes, desszertes, édességes könyveket, leültem a kanapéra és végignéztem őket sorban. A vicc az, hogy a könyvekből szerintem nagyon ritkán, vagy talán soha nem főztünk-sütöttünk semmit, a Nők Lapjás receptekből már inkább. De tény, hogy Lajos Mari neve megkerülhetetlen a magyar gasztro irodalomban, mennyiségileg legalábbis biztosan. 🙂

Egyszóval muszáj játszanom ebben a fordulóban! A gondom csak az volt, hogy a könyvek mind otthon vannak anyukámnál, Lajos Mari honlapján pedig nem akadt meg a szemem semmin, amit úgy igazán ki szerettem volna próbálni. Ráadásul az lett volna a lényeg, hogy mint régen, végiglapozva a könyveket, végre ki is válasszak valamit, amit elkészítek.

Hála a skype-nak, anyukám segítségét hívtam, és virtuálisan végiglapoztuk a süteményes könyveket. Így találtunk egy aprósüteményt, amit könnyű elkészíteni, mutatós és persze finom is. A 99 Sütemény és torta című könyvben található, ami nálunk egy 1986-os kiadásban van meg (még meg sem születtem akkor! :D). A Boszorkánypogácsa fantázianevű recepttel nevezek tehát a Szakácsmustra 9. fordulójára.

Recept
25 dkg vaj
25 dkg cukor
fél citrom héja és leve
4 tojás sárgája
kb. 40 dkg liszt (annyi, hogy ne ragadjon a tészta)
(én csak fél adagot sütöttem, ahhoz 20 dkg liszt kellett)

1 tojásfehérje
8-10 dkg durvára vágott dió
valamilyen dzsem/lekvár vagy olvasztott csoki

A vajat a cukorral habosra keverem, hozzáadom egyenként a tojássárgákat, végül a citrom levét és héját. Fokozatosan annyi lisztet adok hozzá, hogy ne ragadjon a tészta és formázható legyen. (Nem igazán szeretem, amikor egy recept semmilyen támpontot nem ad a mennyiségre vonatkozóan, igazán odaírhatnák, hogy kb. mennyire kell számítani, még akkor is, ha ez függ a többi hozzávalótól.) Diónyi golyókat formázok a tésztából, tojásfehérjébe mártom és durvára vágott dióba forgatom, majd sütőpapíros (vagy vajazott-lisztezett) tepsire teszem őket. A közepüket hüvelykujjal enyhén benyomom, kis mélyedést képezve. 140-150°C fokos sütőben kb. 10 perc alatt világosra sütöm. Még melegen sűrű fügelekvárt kanalazok a mélyedésekbe. Lekvár helyett egy kevés olajjal elkevert olvasztott csokoládéval is megtölthetjük őket, miután kihűltek (úgy gyorsabban megköt a csoki).

Nagyon szeretem az ilyen száraz aprósütiket, mert csak egy falat (vagy sokszor egy), variálható, hogy mit teszünk rá, sokáig eltartható, ha nem faljuk fel még langyosan az egészet. 🙂 Vendégvárónak, vagy ajándékba is jó ötlet elkészíteni.

Forrás: Lajos Mari: 99 Sütemény és torta, Corvina, Budapest, 1986, 7. o.